És végre hallottam őt anélkül, hogy megadtam volna magam.

Ez volt az igazi csoda.

Nem mintha Paige egyik napról a másikra megváltozott volna.

Nem tette.

Nem mintha mindent megbocsátottam volna.

Nem tettem.

A csoda az volt, hogy egy tönkrement pillanat lett az első őszinte.

És néha így kezdődik a gyógyulás.

Nem tökéletes bocsánatkéréssel.

Nem egy tökéletes nővérrel.

Nem egy tökéletes esküvővel.

De ha valaki az igazságot választja a büszkeség helyett.

És egy másik választási kegyelem anélkül, hogy elfelejtené az értékét.

Szóval, ha valaki, akit szeretsz, megbántott, remélem, emlékezsz erre:

Megbocsáthatsz, és mégis vannak határaid.

Lehet szeretni valakit, és mégis változásra van szükséged.

Lehetsz puha anélkül, hogy gyenge lennél.

És bármilyen színben beléphetsz az életed következő fejezetébe.

Még kék is.