És végre hallottam őt anélkül, hogy megadtam volna magam.
Ez volt az igazi csoda.
Nem mintha Paige egyik napról a másikra megváltozott volna.
Nem tette.
Nem mintha mindent megbocsátottam volna.
Nem tettem.
A csoda az volt, hogy egy tönkrement pillanat lett az első őszinte.
És néha így kezdődik a gyógyulás.
Nem tökéletes bocsánatkéréssel.
Nem egy tökéletes nővérrel.
Nem egy tökéletes esküvővel.
De ha valaki az igazságot választja a büszkeség helyett.
És egy másik választási kegyelem anélkül, hogy elfelejtené az értékét.
Szóval, ha valaki, akit szeretsz, megbántott, remélem, emlékezsz erre:
Megbocsáthatsz, és mégis vannak határaid.
Lehet szeretni valakit, és mégis változásra van szükséged.
Lehetsz puha anélkül, hogy gyenge lennél.
És bármilyen színben beléphetsz az életed következő fejezetébe.
Még kék is.






