„Ha ezt valaha megtalálod, Victor, tudd meg: az egész örökséged hazugságra épült.”

Victor tekintete végigfutott a sorokon.

Aztán megállt.

Mert az aláírás nem az apjáé volt.

Hanem az anyjáé.

És a levél dátuma tizenkét évvel azelőttre szólt, hogy Victor egyáltalán megszületett volna.

A férfi lassan felnézett.

— Daniel…

— Igen?

— Zárd le az egész házat.

— Miért?

Victor a levelet szorongatta.

— Mert most már nem az a kérdés, hogy ki lopta el a nyakláncot.

Hanem az, hogy ki ölte meg az igazságot harminc évvel ezelőtt.

A lépcső tetején ekkor Amélie jelent meg.

A fiatal szolgálólány kezében egy régi, poros doboz volt.

— Uram…

Victor ránézett.

— Mit találtál?

Amélie lassan felemelte a doboz fedelét.

— Ezt a padlás egyik falában rejtették el.

Victor odalépett.

A dobozban egyetlen tárgy feküdt.

Egy második gyémántnyaklánc.

Pontosan ugyanolyan, mint amelyet a felesége állítólag ellopott.

Victor arca elsápadt.

Daniel csak suttogni tudott:

— Uram… akkor az a nyaklánc a földszinten…

Victor a kezében tartott ékszerre nézett.

— Nem az eredeti.

És ekkor mindenki megértette.

A valódi nyakláncot valaki már harminc éve elrejtette.

A kérdés csak az volt:

Mi volt benne, amitől valaki még ma is rettegett?

Mélysítsd a harmincéves családi titkotTedd következetesebbé a nyakláncok rejtélyét.

A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.