„Ha ezt valaha megtalálod, Victor, tudd meg: az egész örökséged hazugságra épült.”
Victor tekintete végigfutott a sorokon.
Aztán megállt.
Mert az aláírás nem az apjáé volt.
Hanem az anyjáé.
És a levél dátuma tizenkét évvel azelőttre szólt, hogy Victor egyáltalán megszületett volna.
A férfi lassan felnézett.
— Daniel…
— Igen?
— Zárd le az egész házat.
— Miért?
Victor a levelet szorongatta.
— Mert most már nem az a kérdés, hogy ki lopta el a nyakláncot.
Hanem az, hogy ki ölte meg az igazságot harminc évvel ezelőtt.
A lépcső tetején ekkor Amélie jelent meg.
A fiatal szolgálólány kezében egy régi, poros doboz volt.
— Uram…
Victor ránézett.
— Mit találtál?
Amélie lassan felemelte a doboz fedelét.
— Ezt a padlás egyik falában rejtették el.
Victor odalépett.
A dobozban egyetlen tárgy feküdt.
Egy második gyémántnyaklánc.
Pontosan ugyanolyan, mint amelyet a felesége állítólag ellopott.
Victor arca elsápadt.
Daniel csak suttogni tudott:
— Uram… akkor az a nyaklánc a földszinten…
Victor a kezében tartott ékszerre nézett.
— Nem az eredeti.
És ekkor mindenki megértette.
A valódi nyakláncot valaki már harminc éve elrejtette.
A kérdés csak az volt:
Mi volt benne, amitől valaki még ma is rettegett?
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






