Felnéztem rá.

– Éppen ezért hoztam el.

A szobában mindenki elhallgatott.

– Mert apám előre tudta, hogy megpróbálod használni.

Mark kezéből kiesett a toll.

– Hazudsz.

– Nem.

Elővettem az utolsó dokumentumot.

– Az ügyvéd szerint a papírod hamis.

Mark felállt.

– Te nem beszélhetsz így rólam!

– Akkor cáfold meg.

Csend.

– Mutasd meg, hol írta alá apa.

Mark nem válaszolt.

– Mutasd meg, ki volt a tanú.

Semmi.

– Mutasd meg, hol lett hitelesítve.

Mark arca elsápadt.

Aztán anyám megszólalt.

– Mark…

Ő felé fordult.

– Anya, ne!

– Te honnan szerezted azt a papírt?

Mark megdermedt.

És akkor megértettem.

Anyám is kezdte összerakni a történetet.


De Mark még mindig nem adta fel.

– Jó! – kiáltotta. – Lehet, hogy apa nem úgy írta alá, ahogy emlékeztem. De azt mondta, hogy az enyém lesz!

– Mit mondott pontosan?

– Azt, hogy „gondoskodom rólad”.

– És ez szerinted azt jelenti, hogy odaajándékozza neked a tíz éve működő vállalkozásomat?

Mark hallgatott.

Én pedig elővettem egy hangfelvételt.

Nem apámról.

Markról.

A műhelyben készült, amikor az egyik alkalmazott véletlenül bekapcsolva hagyta a telefonját.

Mark hangja tisztán hallatszott.

„Ha Daniel nem adja oda önként, majd a jogászom kikényszeríti. Anyának megmondtam, hogy tartson mellettem.”

Anyám arca elsápadt.

Mark rám nézett.

– Ez illegális!

– Nem én készítettem.

– Akkor is!

– Éppen ezért nem én fogom eldönteni, mi történik vele.

Ekkor Harrington ügyvéd úr belépett a szobába.

Mark felismerte.

És először láttam rajta valódi félelmet.

– Jó napot, Mark – mondta nyugodtan.

Mark nem válaszolt.

Harrington letett az asztalra egy újabb iratot.

– Az édesapja halála előtt módosította a végrendeletét.

Anyám felszisszent.

– Mi?

Az ügyvéd rám nézett.

– Daniel nemcsak a vállalkozását tartja meg.

Szünetet tartott.

– Az édesapja rá hagyta a családi műhely épületét, a hozzá tartozó ingatlant és az összes üzleti eszközt is.

Mark szinte suttogva kérdezte:

– És én?

Harrington ránézett.

– Ön egy meghatározott összeget örököl.

Mark arca megkönnyebbült.

– Mennyi?

Az ügyvéd egy pillanatig hallgatott.

– 25 000 dollárt.

Mark felnevetett.

– Ez vicc.

– Nem.

– Apa engem szeretett!

Harrington hangja hideg maradt.

– Éppen ezért hagyott önnek valamit. De az örökség feltételéül egyetlen dolgot szabott.

Mark nem mozdult.

– Mit?

Az ügyvéd elővette apám utolsó levelének másolatát.

– Azt, hogy az összeget csak akkor kapja meg, ha írásban elismeri, hogy Daniel vállalkozásával szemben semmilyen tulajdonosi követelése nincs.

A szoba teljesen elnémult.

Mark lassan rám nézett.

Én pedig először nem a dühöt láttam az arcán.

Hanem azt a felismerést, hogy az apám végig ismerte őt.

És még valami.

A történetnek nem volt vége.

Mert Harrington még egy dokumentumot tartott a kezében.

– Van azonban egy utolsó dolog, amit mindannyiuknak tudniuk kell.

Anyám felé fordult.

– Különösen önnek.

Anyám arca megfeszült.

– Nekem?

Az ügyvéd bólintott.

– Az ön férje nemcsak Mark miatt készített tervet.

Majd lassan letette az asztalra a papírt.

– Azért is, mert attól tartott, hogy valaki a családból segített neki.

Anyám elsápadt.

Én pedig ránéztem.

És abban a pillanatban rájöttem, hogy Mark talán nem egyedül hamisította meg azt a papírt.

Mert apám utolsó levelének hátoldalán egyetlen név szerepelt.