„Emlékszel, mit mondtál, amikor megpróbáltam megmutatni neked az első piaci előrejelzéseimet?” – kérdeztem Amandától.

A szoba teljesen elcsendesedett.

Amanda lesütötte a szemét.

„Azt mondtad, hogy aranyos, hogy azt hiszem, valódi üzletemberekkel versenyezhetek.”

„Nem gondoltam komolyan” – suttogta.

„De én igen.”

Felálltam az asztaltól.

„Ezért döntöttem úgy, hogy soha többé nem akarom, hogy a pénzem alapján ítéljetek meg.”

Apám hitetlenkedve nézett rám.

„Thomas, te… tényleg tizenkétmilliárd dollárral rendelkezel?”

„Igen.”

Anyám szemében könnyek jelentek meg.

„Miért nem mondtad el nekünk?”

Egy pillanatig hallgattam.

„Mert tudni akartam, hogy van-e valaki a családban, aki akkor is szeretne, ha nincs mit adnom neki.”

Amanda arca megfeszült.

„És most mit akarsz bizonyítani?”

„Semmit.”

Ránéztem.

„Pont ez a lényeg.”

Ekkor Jonathan telefonja megszólalt.

Ránézett a kijelzőre, majd elsápadt.

„Mi történt?” – kérdezte Amanda.

Jonathan nem válaszolt.

Én azonban már tudtam, hogy valami nincs rendben.

A telefonján egy üzenet jelent meg a Peterson Global jogi osztályától.

AZONNALI VÁLSÁGTANÁCSKOZÁS. AZ ELMÚLT 48 ÓRÁBAN ISMERETLEN FORRÁSBÓL TÖBB, BELSŐ INFORMÁCIÓT TARTALMAZÓ DOKUMENTUM KERÜLT KI.

Kivettem a kezéből a telefont.

„Mikor kezdődött?”

„Két nappal ezelőtt.”

„És miért nem szóltál nekem?”

Jonathan lehajtotta a fejét.

„Mert nem akartam az esküvőnk előtt problémát.”

Amanda értetlenül nézett ránk.

„Milyen problémáról beszéltek?”

Richard Blackwood ekkor belépett a szobába.

Az arca komoly volt.

„Thomas, ezt látnod kell.”

Egy vastag mappát tett elém.

Kinyitottam.

Az első oldalon egy lista szerepelt.

Több tucat név.

Igazgatók, befektetők, ügyvédek, bankárok.

A lista végén azonban egy név állt, amely azonnal felkeltette a figyelmemet.

Amanda Peterson.

Felnéztem.

A húgom arca teljesen megváltozott.

„Ez nem lehet igaz.”

„Mit csináltál?” – kérdeztem.

„Semmit!”

Jonathan közbevágott.

„Amanda, mondd el neki az igazat.”

Amandára néztem.

„Milyen igazságot?”

A húgom szeme megtelt könnyel.

„Nem akartam elmondani.”

„Akkor most elmondod.”

Reszkető kézzel leült.

„Jonathan hat hónapja beszélt velem arról, hogy egyszer talán bekerülhetek a Peterson Global egyik alapjába.”

Jonathan azonnal felkapta a fejét.

„Én ilyet soha nem ígértem.”

„De azt mondtad, hogy segítesz!”

„Azt mondtam, hogy megpróbálok ajánlani egy pozícióra!”

A hangjuk egyre magasabb lett.

Én azonban csak a mappát néztem.

„Amanda, honnan tudtál ezekről az információkról?”

Nem válaszolt.

És ekkor rájöttem.

Nem a pénz volt a legnagyobb titka.

Hanem az, hogy valaki használta őt.

„Ki adta neked ezeket az adatokat?”

Amanda sírni kezdett.

„Egy férfi.”

„Milyen férfi?”

„Azt mondta, hogy a Peterson Global egyik régi befektetője.”

Richard arca megkeményedett.

„Mi volt a neve?”

Amanda lassan kimondta:

„Michael Peterson.”

A szobában megfagyott a levegő.

Én pedig egyetlen másodperc alatt felálltam.

„Michael Peterson meghalt tizenegy éve.”

Amanda rám nézett.

„Tudom.”

„Akkor ki beszélt veled?”

Nem válaszolt.

És ekkor megcsörrent a telefonom.

Ismeretlen szám.

Felvettem.

Egy mély férfihang szólalt meg.

„Jó estét, Thomas.”

Azonnal felismertem.

Nem Michael Peterson hangja volt.

De valakié, akit már évekkel ezelőtt hallottam.

„Ki maga?”

A férfi halkan felnevetett.

„Még mindig ugyanazt csinálod, Thomas. Mindenkit sakkfigurának nézel.”

„Ki maga?”

„Valaki, aki tudja, hogyan építetted fel a birodalmadat.”

A mosoly eltűnt az arcomról.

„Mit akar?”

„Nem a pénzedet.”

Rövid szünet.

„Azt akarom, amitől a Peterson Global valóban a tiéd lett.”

A kezem megfeszült a telefon körül.

„Miről beszél?”

„Az alapító szerződésről.”

A szívem egy pillanatra kihagyott.

Senki sem tudott az alapító szerződésről.

Legalábbis azt hittem.

A férfi folytatta:

„Holnap reggel kilenckor egy borítékot találsz a manhattani irodád recepcióján.”

„És ha nem megyek érte?”

„Akkor a világ megtudja, hogy a Peterson Global nem úgy született, ahogy mindenki hiszi.”

A hívás megszakadt.

Lassan letettem a telefont.

Amanda felnézett rám.

„Thomas…”

„Mostantól senki nem hagyja el ezt a szobát.”

Jonathan döbbenten nézett rám.

„Miért?”

„Mert valaki évek óta manipulál minket.”

Richard közelebb lépett.

„Van még valami.”

„Mi?”

Átadott egy második dokumentumot.

Ezúttal egy régi családi irat volt.

A tetején egy dátum szerepelt:

2008. június 17.

Alatta pedig egy név.

Edward Peterson.

Az apám.

Felnéztem rá.

„Miért van itt apa neve?”

Apám arca teljesen elsápadt.

„Thomas…”

„Mit nem mondtál el nekem?”

Nem válaszolt.

„Apa?”

Hosszú csend következett.

Aztán végül kimondta:

„A Peterson Global eredetileg nem a te ötleted volt.”

Mindenki megdermedt.

„Mi?”

Apám lehajtotta a fejét.

„Az algoritmust, amit az egyetemen fejlesztettél… nem egyedül találtad ki.”

„Mit akarsz ezzel mondani?”

„Mielőtt megszülettél, az apámnak volt egy befektetési rendszere. Én továbbfejlesztettem. Te pedig… tökéletesítetted.”

A hangja elcsuklott.

„A Peterson névhez tartozó eredeti technológia már akkor létezett, amikor te még gyerek voltál.”

Meg sem tudtam szólalni.

Egész életemben azt hittem, hogy mindent egyedül építettem.

Most pedig kiderült, hogy a saját családom egy olyan titkot őrzött előlem, amely az egész birodalmam eredetét megváltoztathatta.

Amanda lassan felállt.

„Ezért választottad a Peterson nevet?”

Ránéztem.

„Nem.”

Ekkor Richard megszólalt:

„Thomas, van még egy probléma.”

„Mi?”

„A támadó nem kívülről próbál bejutni a vállalatba.”

Megfordult.

„Már bent van.”

Az irodában mindenki elnémult.

Richard az asztalra tett egy utolsó dokumentumot.

A papír alján egyetlen aláírás állt.

Jonathan Williams.

Amanda szája elé kapta a kezét.

„Jonathan?”

A férfi arca eltorzult.

„Thomas, esküszöm, hogy nem tudtam…”

Én lassan ránéztem.