A férfi, akiről mindenki azt hitte, öt éve szívrohamban halt meg.

Daniel hátralépett.

– Ez lehetetlen.

Martha átnyújtotta neki a dokumentumot.

– Nem az.

A szobában senki sem mozdult.

Aztán Daniel felnézett rám.

– Te tudtad?

– Nem.

– Akkor miért nézel úgy, mintha számítottál volna rá?

A kék mappára gondoltam.

Arra a régi papírra.

És arra a névre, amelyet tizenegy éve egyszer már láttam.

– Mert van még egy dokumentum – mondtam.

– Hol?

– Nálam.

– Mit tartalmaz?

Kinyitottam a mappát.

A legalsó lapot kihúztam.

Az alján egy dátum szerepelt.

Három nappal Richard Mercer halála előtt.

Daniel kezéből kiesett a toll.

A dokumentum közepén egy mondat állt:

„Ha valaha eltávolítják Elenát a rendszerből, a teljes tulajdonjog visszaszáll rá.”

Daniel rám nézett.

– Az apám ezt aláírta?

– Igen.

– Miért?

– Mert tudta, hogy egyszer valaki megpróbál majd eltávolítani engem.

– Ki?

Nem válaszoltam.

Mert a dokumentum alján nem Richard neve volt az egyetlen aláírás.

Volt ott egy másik is.

Egy olyan emberé, aki még mindig a vállalatnál dolgozott.

Az igazgatótanács tagja.

Az ember, aki hét héttel korábban Daniel mellett ült, miközben engem kirúgtak.

Felnéztem.

– Most már nem az a kérdés, hogy én visszakapom-e a munkámat.

Daniel közelebb lépett.

– Hanem?

Becsuktam a kék mappát.

– Hanem az, hogy ki próbálta tizenöt éve ellopni azt, amit én építettem.

A szerverterem fényei egy pillanatra kialudtak.

Majd minden képernyő egyszerre felvillant.

Egyetlen új üzenet jelent meg:

„ELENA, HA EZT LÁTOD, MÁR TUDOD, HOGY KI VOLT.”

Alatta egy név.

És amikor Daniel meglátta, elsápadt.

Mert az a név nem egy ellenségé volt.

Hanem a saját anyjáé.

A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.