A férfi, akiről mindenki azt hitte, öt éve szívrohamban halt meg.
Daniel hátralépett.
– Ez lehetetlen.
Martha átnyújtotta neki a dokumentumot.
– Nem az.
A szobában senki sem mozdult.
Aztán Daniel felnézett rám.
– Te tudtad?
– Nem.
– Akkor miért nézel úgy, mintha számítottál volna rá?
A kék mappára gondoltam.
Arra a régi papírra.
És arra a névre, amelyet tizenegy éve egyszer már láttam.
– Mert van még egy dokumentum – mondtam.
– Hol?
– Nálam.
– Mit tartalmaz?
Kinyitottam a mappát.
A legalsó lapot kihúztam.
Az alján egy dátum szerepelt.
Három nappal Richard Mercer halála előtt.
Daniel kezéből kiesett a toll.
A dokumentum közepén egy mondat állt:
„Ha valaha eltávolítják Elenát a rendszerből, a teljes tulajdonjog visszaszáll rá.”
Daniel rám nézett.
– Az apám ezt aláírta?
– Igen.
– Miért?
– Mert tudta, hogy egyszer valaki megpróbál majd eltávolítani engem.
– Ki?
Nem válaszoltam.
Mert a dokumentum alján nem Richard neve volt az egyetlen aláírás.
Volt ott egy másik is.
Egy olyan emberé, aki még mindig a vállalatnál dolgozott.
Az igazgatótanács tagja.
Az ember, aki hét héttel korábban Daniel mellett ült, miközben engem kirúgtak.
Felnéztem.
– Most már nem az a kérdés, hogy én visszakapom-e a munkámat.
Daniel közelebb lépett.
– Hanem?
Becsuktam a kék mappát.
– Hanem az, hogy ki próbálta tizenöt éve ellopni azt, amit én építettem.
A szerverterem fényei egy pillanatra kialudtak.
Majd minden képernyő egyszerre felvillant.
Egyetlen új üzenet jelent meg:
„ELENA, HA EZT LÁTOD, MÁR TUDOD, HOGY KI VOLT.”
Alatta egy név.
És amikor Daniel meglátta, elsápadt.
Mert az a név nem egy ellenségé volt.
Hanem a saját anyjáé.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






