Grant hangja töltötte be a szobát.
Nyugodt volt.
Hideg.
És teljesen más, mint az a férfi, akit harmincegy évig a férjemnek hittem.
„Nem kell megölni. Csak elég, ha mindenki azt hiszi, hogy ő már nem képes vezetni a céget.”
A felvétel elhallgatott.
A szobában néma csend lett.
Én lehunytam a szemem.
A műtétre készültem.
A férjem pedig már hónapok óta egy másik életre készült.
Csakhogy most először ő nem tudta, mi következik.
Mert a sárga dossziéban nemcsak az én védelmem volt.
Hanem Grant Archer teljes pénzügyi, üzleti és jogi történetének első darabja is.
És másnap reggel, amikor a sebészeti osztályra visszatértem, nem egyedül érkeztem.
Veletek jött az FBI pénzügyi nyomozója.
Azt mondta, Grant neve már szerepelt egy több hónapja futó vizsgálatban.
– Asszonyom – mondta –, azt hittük, maga is az egyik áldozata.
– És most?
A nyomozó a sárga dossziéra nézett.
– Most már azt gondoljuk, maga lehet az egyetlen ember, aki bizonyítani tudja, hogyan csinálta.
Akkor értettem meg.
Grant nem azért félt attól, hogy túléljem a műtétet.
Azért félt, mert ha túléltem, beszélni fogok.
És ezúttal nem ő fogja megírni a történet végét.






