„Nem Minneapolisban.”
„Hanem?”
Margaret csak ennyit mondott:
„Milwaukee.”
A kezemben lévő kabátra néztem.
A sárga gyémánt alatt volt még egy varrás.
Egy olyan varrás, amelyet addig egyikünk sem bontott fel.
És hirtelen eszembe jutott apám utolsó mondata, amelyet tizenkét éve nem értettem:
„Ha egyszer megtalálod az első kulcsot, ne állj meg.”
A telefonom a kezemben remegett.
Mert ekkor már tudtam:
A Crawford-birodalom bukása nem az igazság vége volt.
Hanem az első ajtó.






