Hanem az, amelyik megtanít bennünket arra, hogy az idő múlása ellenére a szívünk még mindig képes virágozni.

És ha egyszer az élet visszahoz hozzád valakit, akit negyven évvel korábban elveszítettél, ne kérdezd azonnal, miért jött vissza.

Először csak ülj le mellé.

Hallgasd meg.

Nézd meg a szemét.

És talán rájössz, hogy nem a múlt tért vissza.

Hanem egy új lehetőség érkezett.

Egy lehetőség, amely már nem a fiatalságról szól.

Hanem arról, hogy két megöregedett szív még mindig képes egymás mellett dobogni.

A SZERELEM NEM MINDIG AZT JELENTI, HOGY VALAKI VELED MARAD ÉLETED VÉGÉIG.

NÉHA AZT JELENTI, HOGY VALAKI VISSZATÉR, HOGY MEGMUTASSA: A SZÍVED SOHA NEM VOLT HALOTT.

És amikor azon az utolsó novemberi estén kinéztem az ablakon, egyetlen sárga rózsa hajladozott a szélben.

Elmosolyodtam.

– Gabriel, végre hazajöttél.

A szél megmozdította a rózsa szirmait.

És én először nem sírtam.

Csak mosolyogtam.

Mert tudtam, hogy ezúttal nem búcsúztunk.

Ezúttal egyszerűen csak elengedtem.

VÉGE.