A legkellemetlenebb üzenet Larisától nem a bevásárlásról vagy autóról folytatott beszélgetéseink során érkezett. Addigra már találtunk egy házat, az első éjszakát az én kártyámmal fizettük, Andrey szülei velünk akartak jönni, és a nagy MAX családi beszélgetésben az unokaöcsék azon vitatkoztak, ki kapja meg a két külön ágyas szobát.
Tíz nap volt hátra az utazásig.
Andrey és én tizenkét éve vagyunk házasok, és minden nyáron a családja mindig igyekezett legalább egyszer összegyűlni. Pikniknek hívták, de idővel az egyszerű piknikkosaras kirándulásból egy teljes hétvégére váltott a városon kívüli utazás – két éjszakára házat bérelni, ételt hozni, székeket összecsukni, társasjátékokat a gyerekeknek, és pihenni a verandán késő estig.
Ezúttal én voltam felelős a ház megtalálásáért.
Eleinte engem kértek meg, hogy szervezzek mindent.
Június elején Larisa írt a családi csevegésben, hogy végre menjünk el valahova együtt. Andrey szüleinek egyre nehezebb volt egy nap alatt oda-vissza utat tenniük, ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk egy helyet, ahol megfelelő hálószobák vannak.
Néhány perccel később a férjem nővére privátban írt nekem:

“Oksana, meg tudnád nézni? Tavaly találtál egy remek helyet. A legfontosabb, hogy a szülők kapjanak egy szobát az első emeleten, ahol a gyerekek is rohangálhatnak.”
Beleegyeztem. Semmi szokatlan – így alakultak a családunkban: Larisa általában összegyűjtötte az összes embert, én pedig intéztem a foglalásokat. Könnyű volt este néhány lehetőséget ellenőriznem, és felhívtam az adminisztrátort.
Találtunk egy megfelelő vendégházat körülbelül negyven kilométerre a várostól. Négy hálószoba, egy konyha-nappali, egy veranda, egy privát udvar és egy nagy terület a kültéren. Az ár: 18 500 rubel éjszakánként.
Elküldtem Larisának a fotókat és a részleteket.
“Nagyon jól néz ki,” válaszolta szinte azonnal. “Foglalj le két éjszakára, amíg még elérhető.”
A feltételek szerint az első éjszakát előre kellett fizetnünk, a fennmaradó 18 500 rubelt pedig a bejelentkezéskor. A foglalás az én nevemre történt, mivel beszéltem az adminisztrátorral.

A visszaigazolást MAX-on küldték el nekem.
Andrey és én úgy döntöttünk, hogy mi fizetjük az első éjszakát, és nem szedjük be azt az összeget senkitől. A szülei sokat segítettek nekünk, különösen amikor a lányunk kicsi volt, ezért egyszer nem akartuk az utolsó rubelre osztani a költségeket tíz ember között.
Nem igazán tettem külön bejelentést, hogy ez a mi ajándékunk. Egyszerűen átutaltam a pénzt, és a családi csevegésbe írtam, hogy a ház megerősítést nyert.
Ezután kezdődtek a szokásos beszélgetések: ki visz melyik autót, ki viszi el a szülőket, mit veszünk együtt az étkezéshez. Andrey azt tervezte, hogy beugrik az apjához összecsukható székekért és a nagy termoszért, amíg én bevásárlólistát készítek.
Aztán Larisa privátban írt nekem.
Kiderült, hogy a férjem családtag volt – de én már nem voltam annyira.
Lassan kezdte. Először megkérdezte,

hogy minden rendben van-e a foglalással, majd azt mondta, beszélt az anyjukkal, és úgy döntöttek, hogy a hétvégét “csendesebben, csak a közvetlen családdal” töltik.
Eleinte nem értettem, mire céloz.
“Szóval, ki megy valójában az útra?” Kérdeztem.
Larisa felsorolta a szülőket, saját magát a férjével és gyerekeivel, két másik rokont, valamint Andrey-t.
Nem voltam rajta a listán.
Még néhány másodpercig bámultam a képernyőt, azt gondolva, talán csak áthagyta a nevemet.
“Mi lesz Andreyvel velem?”
“Természetesen Andrey jön. Ő a család. Oksana, kérlek, ne legyél mérges — csak egyszer szeretnénk összejönni a sajátunkkal együtt.”
Letettem a telefonomat az asztalra, és elmentem, hogy lekapcsoljam a sütőt. Vicces módon abban a pillanatban jobban aggódtam, hogy a pite túl barna lesz a tetején, mint az üzenet miatt, amit most olvastam.
Visszajöttem, és újraolvastam a beszélgetésünket.
Néhány perccel később Larisa újabb üzenetet küldött:
“És ne felejtsd el a második éjszaka fizetésének maradékát,

amikor megérkezel. A legjobb, ha mindent előre elintézünk, hogy ne kelljen ott foglalkoznunk vele.”
Ekkor esett le végre: őszintén szólva semmi rosszat nem látott ebben az egész helyzetben.
Andrey körülbelül fél órával később érkezett. Egy zacskó bevásárlót tett a konyhapultra, észrevette a telefonomat a tányér mellett, és megkérdezte, miért vagyok ilyen csendes.
Megnyitottam a chatet, és átadtam neki a th-tTelefon.
Végigolvasta az egészet, visszatért a “sajátunk” részhez, majd odament a fizetési emlékeztetőhöz, és rám nézett.
“Szóval nem hív meg, de a második éjszakát mégis fizetned kellene?”
“Így néz ki.”
Andrey azonnal felhívta a nővérét. Nem szándékosan hallgattam: mivel rokonai, neki kellene eldöntenie, mit mondjon neki. Átmentem egy másik szobába hajtogatni a ruhákat, bár néha még hallottam Larisa hangjának egy darabját.
Amikor a férjem visszajött a konyhába, töltött magának vizet, és letette a poharat a mosogató mellé.
“Nem megyek.”
Mondtam neki, hogy ne hozzon döntéseket a pillanat hevében, de Andrey csak megrázta a fejét.
“Nem megyek oda nélküled. Nem egy ilyen üzenet után.”
Később kiderült, hogy ez volt az első igazi meglepetés Larisa számára. Őszintén azt hitte, hogy a testvére egyedül jön, és nem lesz nagy konfliktus.
Nem töröltem a foglalást.
Másnap felhívtam a vendégház adminisztrátorát, és a lehető legrövidebben elmagyaráztam a helyzetet. Nem volt szüksége a családi adatokra, így csak annyit mondtam, hogy én nem jövök, de a többi vendég megtartja a foglalást.
“Akkor módosítanunk kell a foglalási adatokat,” magyarázta az adminisztrátor. “Melyik felnőtt lesz felelős a bejelentkezésért?”
Megneveztem Larisát, és megkérdeztem, hogy ő maga erősítheti-e meg a foglalást.
Az adminisztrátor azt mondta, hogy felveszi a kapcsolatot Larisával.
Körülbelül húsz perccel később Larisa írt nekem:
“Üzenetet kaptam a vendégházból. Miért cserélsz mindent át?”
“Mert én nem leszek ott. Szervezed és mész az utazásra, szóval innentől a foglalás a nevedre kell, hogy legyen.”
Egy ideig morgott emiatt, de egyértelműen nem fogja lemondani az utat. Ezután az adminisztrátor jelezte, hogy Larisa megerősítette a dátumokat és a vendégek számát. A 18 500 rubel, amit fizettem, az első éjszakára maradt, a többit pedig a bejelentkezéskor esedékessé tette.
Azonnal írtam Larisának:
“Az első éjszakát már Andrey és én fizettük. Te leszel felelős a második éjszaka fizetéséért.”
Majdnem egy órán át nem érkezett válasz.
Aztán jött ez:
“Komolyan mondod?”
Én azt válaszoltam, hogy határozottan az vagyok.
Larisa hívott. Hangos volt, egyértelműen mozgásban volt, és hallottam, ahogy egy autóajtó csapódik a háttérben.