“A Hayes Educational Supply már hallott az OpenBridge-ről” – mondta. “Beszélhetnénk arról, mit jelenthet ez a cég számára. Lehet, hogy jó illeszkedés lenne.”
Tudtam a vizsgálatról. “Az üzletfejlesztési tanszéked küldött egyet az egyetemre.”
“Rendben. Szeretnénk megbeszélni veled.”
“Nem családi szívességként,” mondtam. “Ha a céged szeretné felfedezni a terméket, ugyanazon a folyamaton keresztül megteheti, mint bárki más.”
A szája összeszorult. “Nem ajánlok szívességet. Azt mondom, segíthetnénk.”
“Akkor hadd beszéljenek azok, akik a vizsgálatot küldték, az egyetem kereskedelmi irodájával. Átgondolom, mit javasolnak. Nem adom át a munkámat, mert meggondoltad magad.”
“Nem mondtam, hogy kellene.”
“Azt mondtad, a mérnöki munka nem jó befektetés. Azt mondtad, nem vezet sehova.”
Apa röviden lenézett. “Azt hittem, Madison a biztonságosabb választás.”
“Ő volt az a választás, amit jobban szerettél.”
Vett egy mély levegőt. “Tévedtem veled kapcsolatban. Azt hittem, egyedül is jól leszel, és ezt használtam arra, hogy könnyebb legyen a döntés.”
Anya azt mondta: “Nekünk is támogatnunk kellett volna.”
Éveket töltöttem azzal, hogy hallani akartam valamilyen változatot erről. Most előttem ült, későn és kicsin, a még mindig ürült előadóterem mellett.
“Akkor támogatásra volt szükségem,” mondtam. “Nem kérlek, hogy most javítsd meg.”
Apa bólintott, bár úgy tűnt, mintha hozzá akarna tenni valamit. Nem tette. A cég vizsgálata az egyetemen keresztül is elhaladhat, ahol a projektet fejlesztették, és ahol a tanácsadók ismerték a történetét. Nem volt okom úgy tenni, mintha egy családi kapcsolat megbízhatóbbá tette volna az ajánlatot.
A szüleim fizették Madison tanulmányait. Én fedeztem a saját költségemet, Luis-szal és Vega professzorral építettem az OpenBridge-et, és elismerést kaptam érte. Apa cége is tehetne egy ajánlatot. Én döntenék el, hogy logikus-e.
A szüleim végre látták, mire képesek. Nem kellett az engedélyük, hogy tovább csináljam.






