Thomas hangja határozott lett.

– Hanem mert az országának szüksége volt rá, hogy eltűnjön.


Azt hittem, ezzel vége.

Nem volt.

Aznap este egy üzenetet kaptam egy ismeretlen számról.

„Ha Calloway beszél, mindketten meghaltok.”

A telefonom kiesett a kezemből.

Abban a pillanatban rájöttem valamire.

Thomas nem véletlenül került a kórházba.

Nem a láza volt az igazi veszély.

Nem a szívritmuszavar.

Valaki megpróbálta megölni.

És ha Thomas azért emlékezett rám olyan pontosan…

akkor valószínűleg én is azért éltem túl az öt évvel korábbi küldetést, mert valaki odafent azt akarta, hogy egyszer még találkozzunk.

A következő reggel Thomas újra felnyitotta a szemét.

– Nora.

– Igen?

– Emlékszik, mit mondtam magának a romok alatt?

– Azt, hogy maradjak életben.

Megrázta a fejét.

– Nem.

A szemében különös fény jelent meg.

– Azt mondtam: „Ha én nem jutok ki innen, keresd meg az árulót.”

Megdermedtem.

Thomas megszorította a kezem.

– Most már tudom, ki volt az.

És ekkor a folyosó végén megszólalt a tűzjelző.

Majd kialudtak a lámpák.

A kórház ismét teljes sötétségbe borult.

És ezúttal nem a halál jött Thomas Callowayért.

Hanem azokért, akik öt évvel korábban eltemették Nora Bennett valódi identitását.

A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.