Csak ennyit írt.
Nem „vesztes”.
Nem „szegény Thomas”.
Nem „munkanélküli”.
Csak:
bátyám.
És furcsa módon ez volt az első alkalom tizenöt év alatt, amikor úgy éreztem, talán tényleg megértette.
Nem azt, hogy milliárdos vagyok.
Hanem azt, hogy mindig is ugyanaz az ember voltam.
A különbség csak az volt, hogy most már végre ő is meglátta.
És azon a napon megtanultam valamit, amit semmilyen üzleti könyv nem taníthatott meg:
A legnagyobb győzelem nem az, amikor bebizonyítod, hogy igazad volt.
Hanem amikor már nincs szükséged arra, hogy bárkinek is bizonyítsd az értékedet.






