És amikor Jake néha megkérdezi, miért lettem olyan csendes azon az éjszakán, csak ennyit mondok:
„Mert végre meghallottam az igazságot.”
Ő pedig megfogja a kezem.
„És mégis hozzám jöttél feleségül.”
Elmosolyodom.
„Nem.”
Jake rám néz.
„Mi nem így volt?”
Megrázom a fejem.
„Én nem hozzád mentem hozzá azon a napon.”
„Hanem?”
Ránézek.
„Mi egymást választottuk.”
És talán ez volt az egyetlen dolog, amit Sarah soha nem tudott elvenni tőlünk.
Mert egy esküvőt el lehet rontani. Egy ruhát össze lehet szennyezni. Egy gyűrűt el lehet rejteni. Egy barátságot el lehet árulni.
De ha két ember valóban egymást választja, akkor nincs szükségük tökéletes esküvőre ahhoz, hogy együtt maradjanak.






