Amikor Emmett Stewart belépett a bálterembe, először senki sem mert megszólalni.

A fekete öltönyös férfi mögött két asszisztens és egy biztonsági őr haladt, de Emmett alig figyelt rájuk. Tekintete végigpásztázta a vendégeket.

Nicholas azonnal kihúzta magát.

Az arcára olyan mosoly ült ki, amelyet hónapok óta gyakorolhatott.

– Emmett! Micsoda megtiszteltetés! – indult felé.

Emmett azonban nem válaszolt.

A tekintete megállt a terem másik végében.

Pontosan a Tizenkilences asztalnál.

Rajtad.

A mosoly eltűnt Nicholas arcáról.

– Ne mondd, hogy… – suttogta.

Emmett egyszerűen átvágott a termen.

A befektetők félrehúzódtak előle. A pincérek megálltak. Még a zenekar is elhallgatott.

Én pedig ott álltam egy ötéves kisfiú mellett, kezemben egy félig megevett süteménnyel.

– Jenna? – szólalt meg Emmett.

Felnéztem.

– Emmett.

A férfi elmosolyodott.

– Már azt hittem, nélküled kell végigcsinálnom ezt az estét.

A terem egyetlen pillanat alatt megtelt suttogással.

Nicholas arca elsápadt.

– Ti… ismeritek egymást?

Emmett végre ránézett.

– Ismerjük egymást?

Elnevette magát.

– Nicholas, a húgod írta a múlt heti konferenciabeszédemet.

Csend.

Nicholas úgy nézett rám, mintha most látna először életében.

– Ő…?

Emmett bólintott.

– Igen. Jenna.

Aztán hozzátette:

– Ő az a személy, akinek köszönhetően a múlt hónapban nem veszítettünk el egy hárommilliárd dolláros üzletet.

A mellettem álló kisfiú büszkén felnézett rám.

– Én mondtam, hogy ő okos.

Valaki hátul halkan felnevetett.

Nicholas azonban nem nevetett.

– Ez lehetetlen – mondta. – Jenna csak egy blogot ír.

Emmett arca megkeményedett.

– Nem. Jenna egy kommunikációs stratégiai tanácsadó, aki azért használja a blogját, mert nem szeret címkéket tenni magára.

Elővette a telefonját.

– És ha szeretnéd tudni, miért vagyok itt…

Megmutatott egy e-mailt.

Az én nevem szerepelt rajta.

A tárgy:

„Jenna Park – kizárólagos szerződés az Emmett Stewart Group számára.”

Nicholas kezéből kiesett a pohár.

A kristály széttört a márványpadlón.

De Emmett még nem fejezte be.

– Egyébként, Nicholas, van egy apró problémánk.

A bátyám megpróbált mosolyogni.

– Milyen probléma?

– Az esküvői helyszínhez kapcsolódó befektetési megállapodás.

Nicholas arca megfeszült.

– Nem értem.

– A fő befektetőd az én cégem egyik igazgatósági partnere.

Nicholas lassan körbenézett.

– Igen…

– És öt perce közölte velem, hogy a családod egyik tagját a gyerekasztalhoz ültetted, mert szerinted „nem illik bele a légkörbe”.

Nicholas nem szólt.

Emmett közelebb lépett hozzá.

– Jenna nem csak a húgod.

Egy pillanatra rám nézett.

– Ő az egyik legjobb ember, akivel valaha dolgoztam.

A terem elnémult.

A menyasszony, Claire, végre odalépett hozzánk.

– Nicholas…

– Ne most – sziszegte a férfi.

Claire azonban nem hátrált.

– Te tudtad, hogy Jenna Emmettnek dolgozik?

– Nem!

– Akkor legalább egyszer kérdeztél róla?

Nicholas nem válaszolt.

Claire tekintete lassan megváltozott.

Most már nem a szégyen látszott rajta.

Hanem a felismerés.

– Te egész idő alatt lenézted a húgodat – mondta halkan.

Nicholas dühösen rám mutatott.

– Miért nem mondtad el?!

Felvontam a szemöldököm.

– Mikor?

– Hogy ilyen fontos emberekkel dolgozol!

Elmosolyodtam.

– Minden alkalommal, amikor azt mondtad, hogy „csak egy kis blogot írok”?

Nem tudott válaszolni.

Aztán Emmett odanyújtotta a kezét.

– Jenna, eljössz velem?

– Hová?

– A főasztalhoz.

A teremben valaki felszisszent.

Emmett halványan elmosolyodott.

– Szeretném bemutatni mindenkinek azt a nőt, aki nélkül az én cégem ma nem lenne ugyanott, ahol van.

Ránéztem Nicholasra.

A gyerekasztalra.

Aztán Emmettre.

– Szívesen.

És felálltam.

De nem azért, hogy bosszút álljak a bátyámon.

Hanem azért, mert végre megértettem valamit.

Az egész este alatt egyetlen ember sem kérdezte meg, mit csinálok.

Senkit nem érdekelt, ki vagyok.

Csak az számított nekik, hogy hová ültettek.

Most pedig mindenki tudni akarta.

És Nicholas számára a legrosszabb még hátravolt.

Mert Emmett nem azért jött az esküvőre, hogy gratuláljon neki.

Hanem azért, mert egy üzleti dokumentum volt nála.

Egy dokumentum, amely megváltoztathatta Nicholas egész karrierjét.

És rajta ott szerepelt az én aláírásom is.