“A lányom évekig tűrte a tiszteletlenséget. Tegnap ez a viselkedés a csecsemőjére irányult.”

Margaret mosolya eltűnt.

Dana megnyitotta a portfólióját.

“Mrs. Pembroke, Nora megőrizte a felvételt. Nem tette közzé, és nem is lépett kapcsolatba a médiával. Azért van itt, mert a férjed kérte ezt a találkozót.”

“Pereskedéssel fenyegetsz?” Margaret követelte.

“Nem. Elmagyarázom, miért kell mindenkinek komolyan vennie ezt.”

Előreléptem.

“Sosem kértem a családodat, hogy csodálják a hátteremet vagy a karrieremet. Csak azt kértem, hogy tisztelettel bánjanak velem.”

Margaret összefonta a karját.

“És most az apádat használod, hogy megfélemlítsd minket?”

Mielőtt válaszolhattam volna, Wesley megszólalt.

“Anya, hagyd abba.”

Mindenki felé fordult.

Egyenesen rám nézett.

“Tegnap kellett volna megvédenem Norát. Évekkel ezelőtt abba kellett volna hagynom ezeket a vicceket.”

Margaret a fiára meredt.

“Ne kérj bocsánatot csak azért, mert a feleséged jelenetet csinál.”

“Elnézést kérek, mert cserbenhagytam a feleségemet és a lányomat.”

Charles végül előrelépett.

“Margaret, tartozol Norának egy bocsánatkéréssel.”

Ő visszautasította.

Dana egy dokumentumot tett az asztalra, amelyben körvonalazta a határaimat.

Margaret nem tartott volna kapcsolatot felügyelet nélkül June-nal, amíg a bizalom újjá nem épült. Nem lettek volna megalázó ajándékok, sértések a családomról, vagy nem avatkoztak be a szülői döntéseimbe.

Margaret átfutotta az oldalt.

“Elvárod, hogy a saját otthonomban írjak alá szabályokat?”

“Nem,” válaszoltam. “Visszautasíthatod. De nem férhetsz hozzá a lányomhoz anélkül, hogy tiszteletben tartanád őket.”

Kétségbeesetten fordult Wesley felé.

“Őt választod az anyád helyett?”

“A feleségemet és a gyermekemet választom,” válaszolta. “Ez nem lehet nehéz döntés.”

Néhány kényelmetlen perc után Margaret jelbeszédet írt.

Charles és Wesley is aláírták az aláírásukat.

Aztán Wesley valamit a bársonyos doboz mellé helyezett.

Az a kötény volt, amit Margaret két karácsonykor adott nekem.

Ismerd a rangodat.

“Ezt találtam a szekrényünkben,” mondta. “Folyton úgy tettem, mintha ezek ártalmatlanok lennének, mert az ellenkező beismerése azt jelentette, hogy szembe kell néznem az anyámmal.”

Margaret először tűnt zavarban.

Charles kinyitotta a bársonydobozt, és átadta a nyakörvet Ortiz kapitánynak.

“Szabadulj meg tőle.”

Ortiz elfogadta, de csendben egy bizonyítékzsákba zárta.

Miközben Dana összeszedte az aláírt dokumentumot, Mr. Hale az asztalhoz lépett.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.