Már az arcából tudtam.
Tudta, ki hív.
– Mit tartalmaznak?
Az ügyvéd néhány másodpercig hallgatott.
– Egy aláírt megállapodást, amely szerint Graham tudatosan beleegyezett abba, hogy a két embrió genetikai származását eltitkolják ön elől.
A kezem ökölbe szorult.
– Miért?
– Mert az embriók eredeti genetikai anyja az egyik legbefolyásosabb családhoz tartozott Seattle-ben.
– És?
– A család meg akarta akadályozni, hogy a gyermekek valaha kapcsolatba kerüljenek velük.
Ekkor Vanessa megszólalt.
– A Cole család?
Az ügyvéd csendben maradt.
Vanessa arca teljesen megváltozott.
– Nem – suttogta. – Ez lehetetlen.
Ránéztem.
– Mi az?
Vanessa lassan Graham felé fordult.
– Az a nő, akitől Emma petesejtje származott…
Megállt.
– Az anyám volt.
Graham becsukta a szemét.
És én akkor értettem meg:
A két lány nem egyszerűen egy termékenységi klinika hibájának következménye volt.
A születésük mögött egy egész család titka állt.
És valaki tizenegy éve mindent megtett azért, hogy Sophie és Emma soha ne tudják meg, kikhez tartoznak valójában.
A legrosszabb azonban még hátravolt.
Mert Dr. Whitman ekkor újra kinyitotta Sophie aktáját.
– Ms. Hayes…
A hangja most sokkal halkabb volt.
– Van még egy eredmény.
Ránéztem.
– Mi?
Az orvos a papír tetejére mutatott.
– Sophie leukémiájának genetikai mutációja megegyezik egy olyan ritka örökletes eltéréssel, amelyet az egyik biológiai családi vonalban már korábban dokumentáltak.
Vanessa elsápadt.
– Az én családomban?
Dr. Whitman bólintott.
– Igen.
Graham rám nézett.
Én pedig tudtam, hogy most már nincs többé menekülés.
Nemcsak azt fogjuk megtudni, ki Sophie és Emma biológiai családja.
Hanem azt is, ki tudott a betegségük kockázatáról tizenegy évvel ezelőtt – és miért hallgatott róla mindenki.






