A szél éles volt, a hajam az arcom körül csapkodott. Hét év házasság, három év árulás, és csak néhány hét, hogy mindent porig égetjen. Éjfél körül hallottam, hogy kinyílik a bejárati ajtó.
Michael lépett be. A szmokingkabátja eltűnt. A nyakkendője meglazult. Úgy nézett ki, mint egy szellem. Meglátta a sziluettemet az erkélyen, és kiment, hogy csatlakozzon hozzám.
Egymás mellett álltunk a sötétben, kinézve a város fényeire. A köztünk lévő csend nehezebb volt, mint valaha. Muszáj volt így csinálnod?
A hangja teljesen üres volt mindenki előtt. Nem néztem rá. Három évig kellett hazudnod az arcomba? El kellett lopnod a pénzünket, hogy életet vegyél neki?
Nem válaszolt. Megmarkolta az erkély korlátját, ujjai fehérek voltak. Sajnálom, Allison. Ehhez már késő, mondtam, hangomban érzelemmentes. Válni akarok.
Az ügyvédem hétfőn fogja elküldeni a papírokat. Eladjuk ezt a lakást, és vissza fogod adni minden egyes dollárt, amit a közös számláinkról vettél el. Michael lehunyta a szemét, és lassan bólintott.
Nem maradt benne harc, nem volt hazugság, amit szőthetett volna. Tudta, hogy teljesen legyőzött. Megfordult, és visszasétált a házba, egyedül hagyva engem a sötétben.
Még néhány percig álltam az erkélyen, bámulva New York végtelen kiterjedését. Még nem tudtam pontosan, milyen lesz a jövőm, de ahogy néztem a sötét vízen visszaverődő fényeket, egy dolgot biztosan tudtam. Néha az egyetlen módja annak, hogy mindent felgyújtsunk.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






