Kathy felállt.

De mielőtt elindultunk volna, Jason utánunk szólt.

– Várjatok!

Megfordultam.

– Mit akarsz?

A fiúm néhány másodpercig hallgatott.

– Szeretnék bocsánatot kérni.

Kathy szeme megtelt könnyel.

– Most?

Jason bólintott.

– Igen. Most.

Amber ránézett.

– Jason, ne csináld ezt.

Ő azonban először életében nem a felesége véleményét követte.

Hanem az anyjáét.

– Anya…

Kathy várt.

– Sajnálom.

Csend.

– Nem a számla miatt.

Jason hangja elcsuklott.

– Hanem azért, mert elfelejtettem, ki voltál nekem.

Kathy nem válaszolt.

Csak megfogta a karomat.

És elindultunk az étterem kijárata felé.

Azt hittem, ezzel vége.

Nem tudtam, hogy másnap reggel egy ügyvéd fog megjelenni az otthonunk előtt.

A kezében ugyanazzal a régi kartonmappával, amelyet előző este az asztalra tettem.

És egyetlen mondatot fog mondani:

– Mr. Bennett, a fia nemcsak az ön pénzéhez próbált hozzáférni. Valaki más is aláírt helyette egy dokumentumot.

Megdermedtem.

– Ki?

Az ügyvéd rám nézett.

– Amber.

És ekkor értettem meg, hogy az előző esti vacsora nem a történet vége volt.

Hanem csak az első repedés.

Mert valaki hónapok óta nem egyszerűen a pénzünket akarta.

Hanem az egész családunkat.

És ezúttal már nem Kathy volt az egyetlen, akit meg kellett védenem.