Kathy felállt.
De mielőtt elindultunk volna, Jason utánunk szólt.
– Várjatok!
Megfordultam.
– Mit akarsz?
A fiúm néhány másodpercig hallgatott.
– Szeretnék bocsánatot kérni.
Kathy szeme megtelt könnyel.
– Most?
Jason bólintott.
– Igen. Most.
Amber ránézett.
– Jason, ne csináld ezt.
Ő azonban először életében nem a felesége véleményét követte.
Hanem az anyjáét.
– Anya…
Kathy várt.
– Sajnálom.
Csend.
– Nem a számla miatt.
Jason hangja elcsuklott.
– Hanem azért, mert elfelejtettem, ki voltál nekem.
Kathy nem válaszolt.
Csak megfogta a karomat.
És elindultunk az étterem kijárata felé.
Azt hittem, ezzel vége.
Nem tudtam, hogy másnap reggel egy ügyvéd fog megjelenni az otthonunk előtt.
A kezében ugyanazzal a régi kartonmappával, amelyet előző este az asztalra tettem.
És egyetlen mondatot fog mondani:
– Mr. Bennett, a fia nemcsak az ön pénzéhez próbált hozzáférni. Valaki más is aláírt helyette egy dokumentumot.
Megdermedtem.
– Ki?
Az ügyvéd rám nézett.
– Amber.
És ekkor értettem meg, hogy az előző esti vacsora nem a történet vége volt.
Hanem csak az első repedés.
Mert valaki hónapok óta nem egyszerűen a pénzünket akarta.
Hanem az egész családunkat.
És ezúttal már nem Kathy volt az egyetlen, akit meg kellett védenem.






