Brooks elkezdte azonosítani azokat a jelentéseket, amelyek nagyobb figyelmet érdemelnek.

Az elmúlt nyolc hónapban hat esetet dokumentáltak Dawson kiképző részlegén.

Néhány kihagyott felszerelés-ellenőrzést jelentett. Mások a képzési szekvenciák módosításával foglalkoztak, amelyeket nem rögzítettek megfelelően. Az is aggodalom merült fel amiatt, hogy a katonákat megismételték a gyakorlatok megismétlésével, miután kellemetlenségről vagy felszerelésproblémáról számoltak be.

Egyedileg néhány probléma jelent meg enyhék.

Együtt vizsgálatokra volt szükségük.

Ami leginkább aggasztott, az az volt, hogy a végső összefoglalók következetességgel ábrázolták az oktatók döntéseit ésszerűnek, még akkor is, ha a támogató feljegyzések mást sugalltak.

Ebédnél egy szendvicset és kávét vittem egy asztalhoz az étterem ablaka mellett.

Emily odalépett a tálcával.

“Nem bánja, ha ide ülök, asszonyom?”

“Egyáltalán nem.”

Ő leült velem szemben.

“Hallottam, hogy Brooks őrnagy régi eseteket vizsgál.”

“Igen.”

“Az emberek a tavaszi jelentésről beszélnek.”

Letettem a kávémat.

“Mit tudsz róla?”

Habozott.

“Ott voltam.”

Vártam.

“A katona Aaron Miller specialista volt. A gyakorlat során megsérült a válla. Dawson elmondta, hogy a gyakorlatot elmagyarázták, de nem történt. Félúton megváltoztatta a sorrendet.”

“Adtál vallomást valamit?”

“Elmondtam a papírmunkát intéző oktatónak, mi történt.”

“Láttad a végső jelentést?”

Megrázta a fejét.

“Nem. Még csak nem is tudtam, hogy megváltoztatták, amíg valaki meg nem említette múlt héten.”

Jegyeztem fel az eset dátumát és az ő részvételét.

“Emily, ha Brooks őrnagy nyilatkozatot kér, mondd el neki pontosan mire emlékszel. Ne adj hozzá semmit, amiben bizonytalan vagy.”

Bólintott.

“Szerinted most bármi fog történni?”

“Úgy gondolom, a feljegyzések őszinte értékelést érdemelnek. Ami ezután történik, attól függ, mit állapítanak meg.”

Egy pillanatra rám nézett.

“Bárcsak több tiszt beszélne így.”

Megköszöntem neki, hogy hajlandó volt beszélni arról, amit látott.

Aznap délután Dawson odalépett hozzám az adminisztratív épület előtt.

Egy parkoló kormányzati jármű mellett állt, kezei az övéhez közeledve.

“Bennett kapitány, van egy perce?”

“Természetesen.”

“Hallottam, hogy régi jelentéseket kutatsz.”

“Brooks őrnagy felülvizsgálatot végez.”

Humor nélküli nevetést hallatott.

“Vicces, milyen gyorsan nyomozássá válik a dolog, amikor valaki elkap egy kis gumicést.”

“A felülvizsgálat a kiképzési eljárásokkal foglalkozik, őrmester.”

“Még csak nem is kellett volna részt venned. Figyeltél. El is engedhetted volna.”

“Nem én írtam meg a biztonsági előírásokat. Te sem.”

Az arckifejezése megkeményedett.

“Tudod, mi a bajod? Úgy jársz, mintha mindenki tisztelettel járna neked a titkos munkád miatt.”

Határozottan néztem rá.

“Nem kértem senkit, hogy tiszteljen a korábbi beosztásaim miatt.”

“Akkor miért csinálsz ilyen nagy ügyet ebből?”

“Mert engedély nélkül kigyakorlófelszerelést dobtál valakire. Elég legyen.”

Megrázta a fejét.

“Meg fogod bánni, hogy itt ellenségeket szereztél.”

Engedtem egy rövid csendet.

“Őrmester, javaslom, hogy beszélje meg a nyomozást Brooks őrnaggyal. Nem fogok vitatkozni a parkolóban.”

Elmentem.

Másnap Brooks megszerezte az eredeti jelentést, tanúvallomásakat, a berendezésellenőrzési nyilvántartásokat és a végleges változatot, amelyet a képzési láncon keresztül nyújtottak be.

Mindent átnéztünk egy tárgyalóteremben.

Rámutatott az elektronikus beküldési információkra.

“Nézd meg az időbélyegeket. Az eredeti nyilatkozatot 15:42-kor adták be. A végső jelentést két nappal később nyújtották be.”

Ezek között több részlet is eltűnt.

Egy tanú kifejezetten azt mondta, hogy Dawson megváltoztatta a gyakorlatot anélkül, hogy tájékoztatta volna a résztvevőket.

Ez a mondat hiányzott.

Egy másik katona egy sietett védelmi eszköz ellenőrzésről számolt be.

Ez a részlet is eltűnt.

“Tudjuk, ki hajtotta végre a változtatásokat?” kérdeztem.

“Még nem. Az elektronikus nyilvántartásnak ezt kell igazolnia.”

“Akkor szükségünk van az audit nyomára.”

Brooks bólintott.

Két további jelentést is megérdemeltek a vizsgálatnak.

Az egyikben egy katonának azt mondták, hogy folytassa, miután problémát vetett fel a felszerelésével. Egy másik alkalommal egy oktató nem dokumentálta a tervezett sorrend változását.

Egyik feljegyzés sem igazolt szándékos visszaélést.

De a különbségek elég jelentősek voltak ahhoz, hogy indokolják a független felülvizsgálatot.

Délután végére Brooks elegendő információt gyűjtött össze ahhoz, hogy hivatalos lépéseket javasoljon.

Hail parancsnok másnap reggel összehívott egy találkozót.

Dawson egy másik vezető oktatóval együtt vett részt.

A testtartása merev volt, és alig nézett felém.

Hail azzal kezdte, hogy megbeszélte a találkozó célját.

“Ez nem népszerűségi verseny. Senkit sem ítélnek meg azért, mert kedveli vagy nem kedveli egy adott oktatót. Átvizsgáljuk a döntéseket, eljárásokat és dokumentációt.”

Dawson felemelte a kezét.

“Uram, a kiképzés néha rugalmasságot igényel. Nem állhatunk meg minden alkalommal, amikor valaki kényelmetlenül érzi magát.”

Hail egyenesen ránézett.

“A rugalmasság nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a beépített biztonsági előírásokat.”

“Értettem, uram. De néhány katona tapasztalatlan.”

“Ez növeli a felelősségedet, nem kisebb.”

A szoba elcsendesedett.

Brooks bemutatta az előzetes felülvizsgálat során felfedezett eltéréseket.

Dawson megmozdult a székében.

“Ez túlzásba esik.”

Hail felém fordult.

“Bennett kapitány, van valami hozzátennivalója?”

Összekulcsoltam a kezem.

“Csak annyit, hogy a felülvizsgálat függetlenül folytatódjon. Az esetemet érdemei alapján kell megvizsgálni, és a korábbi jelentéseket ugyanazok az elvárások alapján kell értékelni. Ha a bizonyíték felmenti Dawson őrmestert, azt dokumentálni kell. Ha nem, azt is dokumentálni kell.”

Dawson meglepődöttnek tűnt.

Talán azt várta, hogy büntetést követeljek.

Azt akartam, hogy a bizonyítékok határozzák meg az eredményt.

A találkozó után Hail megkért, hogy maradjak.

Amikor mindenki más elment, becsukta az ajtót.