Csendben néztem meg a klip többi részét.
A szék egyre gyorsabban gurult le a lejtőn. Az alján egy gyökérnek ütközött, és felborult. Oaklee a tó szélén lévő sekély vízbe esett.
Augusta már visszasétált a dombra. Nem fordult meg.
Tíz másodperccel később egy idős férfi szürke öltönyben sántikálva jött le a parkolóból. Elejtette a botját, és egyenesen a vízbe ment.
Kiemelte a lányomat, és a csónakházba vitte.
“Most küldöm ezt neked,” mondta Lenny. “És a rendőrségre. Nem törlök semmit, bármennyit is fizet nekem.”
A csónakházhoz futottam.
Oaklee egy padon ült, strandtörölközőbe burkolózva, reszketve. Levendulaszínű ruhája átázott. A haja tele volt tó gyomjával.
Az öregember mellette ült, csuromvizesen, fogta a kezét.
“Anya!” kiáltotta. “Nem én voltam. Nem magamtól gurultam le. Ígérem.”
“Tudom, kicsim,” mondtam, miközben átöleltem. “Tudom, hogy nem tetted.”
Az öreg kedves szemekkel nézett rám.
“Hugo nagyapja vagyok,” mondta. “Mindenki Popsnak hív. Kimentem, hogy kivegyem a szívgyógyszereimet az autóból. Láttam, ahogy a szék bement.”
Megrázta a fejét.
“Láttam, ki nyomta meg.”
Néhány perccel később megérkezett a rendőrség. Megnézték Lenny videóját. Beszéltek Pops-szal.
Aztán beléptek a fehér sátorba az első tánc közepén.
A zene elhallgatott.
A vőlegény, Hugo, mozdulatlanul állt a tánctér közepén, miközben a tiszt megkérte új feleségét, hogy lépjen ki a szabadba.
“Mi ez?” mondta Augusta, idegesen nevetve. “Ez vicc? Baleset volt!”
A rendőr a kamera képernyőjét Hugo felé fordította.
Nézte.
Még sosem láttam férfi arcát ilyen gyorsan megváltozni.
“Te lökted őt,” suttogta. “Egy kislányt löktél egy tóba. Az esküvőnk napján.”
“Tönkretette a képeket, Hugo! Nem érted. Mindenki látni fogja azt a széket!”
Hugo hátralépett tőle.
Aztán olyat tett, amire senki sem számított.
Levette az esküvői gyűrűjét, és a tortaasztalra tette.
“A nagyapám rossz szívvel ugrott egy tóba, hogy megmentse őt,” mondta. “És visszamentél pezsgőt inni.”
Kilépett a sátorból, és egyenesen a csónakházhoz ment.
Augustát gyermekveszélyeztetéssel vádolták meg. A házasságot hat héttel később érvénytelenítették. Hugo azt mondta, nem töltheti le az életét valakivel, aki erre képes.
A szüleim azóta nem beszéltek vele. Én sem.
De így ér véget a történet valójában.
Két héttel az esküvő után egy csomag érkezett hozzánk. Hugo és Pops küldte.
Bent egy vadonatúj, élénk lila, mindenre alkalmas kerekesszék volt. Olyanokat, amiket fűre, homokra és kavicsra lehet tenni.
Volt egy üzenet.
“A legbátrabb viráglányért, akivel valaha találkoztunk. A következő esküvőn, amin mész, szirmokat dobálsz. Szeretettel, Pops és Hugo.”
Egy évvel később Hugo újra megnősült. Egy kedves, vicces tanárnak, Biancának.
Oaklee volt a viráglányuk.
Végiggurult a füves folyosón a lila székében, végig szirmokat dobálva.
És minden egyes kép elején volt.
VÉGE.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






