Nem vártak kamerák odakint.
Egyedül sétáltam a folyó felé, miközben a város ablakai aranyszínűvé váltak.
Először nem álltam senki mögött.
Nem tartottam létrát.
Nem védtem meg egy embert a saját döntései következményeitől.
Egyszerűen csak haladtam előre.
És néha az előre haladás nem hangos.
Nem tapssal érkezik.
Egy zárt ajtóval kezdődik.
Egy összegyűrt dollár.
És egy nő, aki végre megérti, hogy ha valaki más életéből eltűnik, az lehet az a pillanat, amikor láthatóvá válik a sajátjában.






