“Az ingatlant Evelyn néni bizalmi vagyonkezelése birtokolta,” Azt mondtam. “Évekkel ezelőtt átadta nekem. A bizalmi alap titokban tartotta a papírmunkát, amíg a feltételek be nem teljesültek.”

Owen arca megmozdult, ahogy időnyeréskor tette. “Mara, nem tudod, mit nézel.”

“Egy órát töltöttem azzal az ügyvéddel, aki ezt csinálja.”

Ekkor egy fekete városi autó hajtott be mögöttünk. Mr. Whitcomb kilépett bőrportfólióval a kezében, majd két egyenruhás ingatlanbiztonsági tiszt követte, akik vele voltak kijelölve. A járdaszegély mellett maradtak, amíg ő közeledett hozzánk, hirtelen mozdulatokat nem tett, és csak annyira emelték fel a hangját, hogy hallják.

Bólintott nekem, majd Owennek is.

“Mr. Mercer, Thomas Whitcomb vagyok, Mrs. Mercer és az Ashbury Trust ügyvédje. Azért vagyok itt, hogy értesítést küldjek az ingatlanról, és hogy a gyerekek ne kerüljenek egy vita közepére.”

Owen tekintete az ügyvédről a biztonsági tisztekre vándorolt. “Ez családi ügy.”

“A családi ügyet Ön és Mrs. Mercer ügyvédein keresztül kell megoldaniuk,” válaszolta Mr. Whitcomb. “A tulajdonjogi dokumentumok külön kérdés. A házat a bizalmi alap tartja, és a lakhatásodat mindig írásos megállapodás szabályozta.”

Paige eleget olvasott az okiratból, hogy megértse, Owen nem mondta el neki az egész igazságot. Eltávolodott tőle, a gyöngy fülbevalók ragyogtak a haján.

A gyerekekre néztem. “Sadie, Miles, azt akarom, hogy menjetek be Mr. Whitcomb asszisztenssel. Rögtön mögötted leszek.”

Haboztak. Leguggoltam, amennyire csak tudtam, anélkül, hogy elengedtem volna a kezüket.

“Biztonságban vagy,” Elmondtam nekik. “Menj, válassz egy könyvet, amit később elolvashatok.”

Sadie apjára nézett mellettem. Aztán bólintott, és a gyerekek bementek az ajtón az ügyvéd asszisztensével, egy nyugodt fiatal nővel, Erinnel, aki az autóban várakozott.

Csak akkor nyitotta ki Mr. Whitcomb portfólióját, amikor bent voltak.

“Mr. Mercer, a bizalmi vagyonkezelésen keresztül lakóhelyi megállapodást kapott, amikor beköltözött ebbe az ingatlanba,” mondta. “A bizalmi alap fedezte a tulajdonlási és karbantartási költségeket. Mrs. Mercer a kedvezményezett, és most már jogosult az ingatlan kezelésére. Ez az értesítés 3 napot ad a költözés megszervezésére, hacsak ön és a felesége nem köt új megállapodást jogi képviselőn keresztül.”

Owen szája kinyílt, majd becsukódott. “Azt mondták, hogy a ház része a kártérítési csomagomnak.”

“Ki az?” kérdeztem.

Elfordította a tekintetét.

Mr. Whitcomb folytatta ugyanazzal a mérsékelt hangon. “A bizalmi alapítvány üzleti érdekei közé tartozik az Ashbury Building is, ahol az ön irodája irodát foglal el. Úgy tudom, hogy a cége bizalmi vagyontárgyakkal támaszkodik a hitelmegállapodásra. Ez a megállapodás most felülvizsgálat alatt áll.”

Owen felém fordult, a nyugalmát végre valami félelemhez közelítette. “Mi köze van az Ashbury épületnek az irodámhoz?”

“Az irodai bérleti szerződésed a bizalmi vagyonkezeléshez tartozott,” Azt mondtam. “A bérleti szerződés múlt hónapban lejárt. A cég rövid ideig működik, amíg a hagyatékot rendezték.”

Paige rámeredt. “Azt mondtad, az irodatér a tiéd.”

“Soha nem mondtam ilyet.”

“Azt mondtad, te döntöd el, ki maradhat a házban.”

Owen állkapcsa megfeszült. “Most nem itt az idő.”