Néha csak annyit jelent, hogy végre letesszük azt a terhet, amelyet túl sokáig cipeltünk.


Aznap este, amikor mindenki elment, Ernesto odajött hozzám.

– Mariana.

– Igen?

– Van valami, amit még mindig nem mondtam el neked.

Megfordultam.

– Mi az?

Ernesto sokáig hallgatott.

Aztán elővett egy régi borítékot.

– Ezt hét évig őriztem.

Ránéztem.

A borítékon az én nevem állt.

„Marianának – csak akkor add oda, ha már mindenki tudja az igazságot.”

Megdermedtem.

– Ki írta?

Ernesto rám nézett.

– Patricia.

A kezem lassan a boríték felé nyúlt.

De mielőtt kinyitottam volna, Ernesto megszólalt:

– Van benne valami, amitől lehet, hogy teljesen másképp fogsz emlékezni arra az éjszakára.

A borítékot a kezemben tartottam.

És először hét év után…

féltem megtudni az igazság utolsó részét.

Tedd koherensebbé Patricia vallomásátOldd fel a borítékos ellentmondást