A múltamból származó hang, mély és egyenletes, megkérdezte: “Koordináták?”
Körbenéztem, és befogadtam a fényűző birtokot, fehér sátrakkal és gondozott sövényekkel. Az elmém darabokra törte a jelenetet – menekülési útvonalak, lehetséges fenyegetések és szövetségesek.
“Koordináták elküldve,” válaszoltam, ujjaim gyorsan kopogtattak az eszközön. Tudtam, hogy segítség úton van, de azt is megértettem, hogy ez csak a kezdet.
Óvatosan becsuktam a teherautó ajtaját, és Lily kezét az enyémben tartottam. “Elmegyünk innen, drágám,” biztosítottam róla. A harc messze nem ért véget, de egyelőre az ő biztonsága volt az egyetlen prioritásom.
Ahogy beültem a vezetőülésbe, észrevettem Richardot, aki az ajtóban áll, arca arrogancia és hitetlenkedés álarca volt. Anyja, gyöngyöket szorongatva, még mindig a szégyenről és a családi becsületről kiabált. A merészségük őrjítő volt, de az én elszántságom erősebb volt.
Lily csendben volt mellettem, szaggatott légzése. Elhajtottam, hátrahagyva a gazdagság és hatalom álarcát, amely annyi kegyetlenséget rejtett el. Az agyam zakatolt, próbáltam egy lépéssel előrébb járni. Nem tart sokáig, míg Richard megteszi a következő lépését.
Az út előre nyúlt, fák szegélyezték, amelyek finoman ringatóztak a szellőben. A ritmusra koncentráltam, hagyva, hogy megnyugtassanak. Erősebben szorítottam a kormányt, miközben azon töprengtem, mi vár rájuk. Tudtam, hogy Richard megpróbálja majd befolyását felhasználni ellenünk, de hittem azokban a kapcsolatokban, amelyeket épp újraaktiváltam.
“Hová megyünk, apa?” Lily hangja lágy volt, félelemmel átcsúfolva.
“Valahol biztonságos helyen,” válaszoltam, bár a cél még mindig formálódott a fejemben.
Egy kis kunyhót választottam az erdőben, egy helyet, amit évek óta nem jártam, de vészhelyzetekre fenntartottam. A hálózaton kívüli volt, nehéz megtalálni, hacsak nem tudtad pontosan, hol keress. Időre volt szükségünk, hogy újra összeszedjük magunkat és megtervezzük a következő lépéseket.
Vezetés közben gyakran ellenőriztem a visszapillantó tükröt, figyelve az üldözés jeleit. Minden autó, ami a horizonton megjelent, hevesen vert a szívem, míg el nem haladt mellettünk.
Végül, mintha örökkévalóságnak tűnt, megérkeztünk a kunyhóhoz. Segítettem Lilyt bevinni, és egy kényelmes kanapéra ültettem egy puha takaróval. Összerándult, de sikerült egy apró, hálás mosollyal elmosolyodott.
“Készítek teát,” mondtam, miközben a kis konyhába indultam. Forró víz, tea főzés – egyszerű feladatok, amelyek normális hangulatot hoztak a káoszba.
Csendben ültünk, kortyolgatva a meleg italt. Az elmém tervek és váratlanságok vihara volt, de tudtam, hogy nyugodtnak kell maradnom Lily érdekében.
“Apa, mi lesz most?” kérdezte, hangja kissé remegett.
A kezemet az övére tettem, és találkoztam a tekintetével. “Visszavágunk, Lily. Nem vagyunk egyedül. És gondoskodunk róla, hogy Richard és családja feleljen mindenért, amit tettek.”
Bólintott, szemében remény villanása. Ez egy kezdet volt, de még sok a tennivaló.
Ahogy leszállt az éj, letelepedtünk, a kunyhó biztonságérzetet nyújtott annak ellenére, hogy a falain túl lebegő bizonytalanság rejlett. Tudtam, hogy a csapatom darabról darabra fog lebontani Richard hatását.
Egyelőre várnunk kellett, de a vihar messze nem ért véget.
Ha többet szeretnél megtudni arról, hogyan kezeljük Richardot és befolyásos családját, írj hozzászólást a Facebook-bejegyzés alatt. A 3. rész hamarosan érkezik.






