“Mi van, ha az ösztönzők a probléma?”
A következő két hétben egy szélesebb körű javaslatot dolgoztam ki.
A Természetvédelmi Elszámoltathatósági Kezdeményezés.
Ahelyett, hogy egyetlen nonprofit szervezetet célozna, szabványosított jelentési gyakorlatokat hozna létre a bizottság egész területén.
Gyakori mérési protokollok.
Független ellenőrzés.
Eredeti adatkövetelmények.
A munkavállalók védelmé, amelyek megfelelőségi aggályokat vetnek fel.
Tiszta ellenőrzési eljárások.
Zachary kétszer is elolvasta a tervezetet.
“Ez ambiciózus.”
“Annak kell lennie.”
“Ez mindenkit érint.”
“Ez az előny.”
Felnézett.
“A szervezetek azt fogják mondani, hogy ez túlzás.”
“Néhányan meg fogják.”
“Ezek állami támogatások.”
Megérintettem az oldalt.
“Ha a finanszírozási döntések az ígért eredményektől függenek, akkor megbízható módra van szükségünk ezeknek az eredményeknek ellenőrzésére.”
A bizottság jóváhagyott egy pilótát.
A részvétel kezdetben önkéntes lenne, ösztönzőkkel azoknak a szervezeteknek, akik hajlandóak korán elfogadni a szabványokat.
A bejelentés hétfőn jelent meg.
Gregory másnap megjelent az irodámban.
Nincs időpont.
Semmi kis beszélgetés.
“A Természetvédelmi Elszámoltathatósági Kezdeményezés.”
Ő állva maradt.
“Elég nagy hatalomraszállás.”
“Én másképp látom.”
“Hogyan?”
“Több ellenőrzés kevesebb függést jelent egyetlen személy verziójától a számok alapján.”
Melegség nélkül mosolygott.
“Eleanor mesélt az ebédedről.”
Nem mondtam semmit.
“Kíváncsi volt, vajon Evergreen-t választják-e ki. Biztosítottam, hogy nem leszel ilyen szakszerűtlen.”
“Ez a kezdeményezés minden szervezetre vonatkozik.”
“Természetesen.”
Kissé előrehajolt.
“De mindketten tudjuk, honnan jött az ötlet.”
“Tényleg?”
“Egy elégedetlen volt alkalmazott szabályozói pozíciót kap, és hirtelen úgy dönt, hogy az egész szektort reformra szorul.”
“A kezdeményezést a bizottság jóváhagyta.”
“Ez még nem jelenti semlegessé.”
“Nem.”
Tartottam a tekintetét.
“Az, hogy mindenkire egyenlően vonatkozik, semlegessé teszi.”
Mosolya eltűnt.
“A keretrendszerben semmi sem hátrányos lenne az Evergreennek, hacsak a pontos jelentést nem tekintik hátránynak.”
Egy pillanatra rám meredt.
Aztán felnevetett.
“Jól vagy.”
Kiegyenesedett.
“Értem, miért talált fenyegetőnek Reginald.”
“Sosem kértem tőle.”
“Evergreen nem vesz részt a pilotodban.”
“Ez önkéntes.”
“Várunk, amíg a problémák megoldódnak.”
Miután elment, megjelent egy e-mail Zacharytól a képernyőmön.
Az állami környezetvédelmi hivatal kérte a kezdeményezés felülvizsgálatát, miután aggodalmakat kapott a szabályozási terhekkel kapcsolatban.
Gregory ott kapcsolatokat ápolt.
Egyre nagyobb volt a nyomás.
Először a bizottsághoz csatlakozásom óta azon tűnődtem, vajon elszámoltam-e.
Aznap este a lakásomban ültem, körülvéve a szabályzattervezetek az Evergreen projektfájlok helyett.
A jelenet kényelmetlenül ismerősnek tűnt.
Más szervezet.
Másik íróasztal.
Ugyanaz a kérdés.
Mennyi ellenállást tudott elnyelni egy ember, mielőtt a rendszer egyszerűen kivárná?
A telefonom egy ismeretlen számról csörgött.
“Ő Anita Mercer?”
“Igen.”
“A nevem Josephine Winters. A Regional Chronicle újságírója vagyok.”
Felültem.
“Egy történeten dolgozom a környezetvédelmi támogatások átláthatóságáról.”
“A bizottsági ügyekről nem beszélhetek kommunikációs engedély nélkül.”
“Értem.”
Megállt.
“A hivatalos módon különösen érdekel, hogyan állítanak be egyes szervezetek alapértékeket.”
A kezem szorosabban szorította a telefont.
“Ez konkrét.”
“Hallottam, hogy lehetnek módok arra, hogy a jövőbeli teljesítményt erősebbnek tűnjön egy mesterségesen gyenge alapvonalból indulva.”
A lezárt mappára néztem az asztalomon.
“Nem nyilatkozhatok semmilyen szervezetről.”
“Elméletileg?”
Minden szót gondosan választottam.
“Elméletileg a gyenge alapkontrollok torzíthatják a későbbi teljesítményösszehasonlításokat. Ez az egyik oka annak, hogy a független ellenőrzés számít.”
“És az egyik ok, amiért a kezdeményezésed tartalmazza a helyszíni látogatásokat?”
“Egyéb védelmi intézkedések mellett.”
“Úgy tudom, ellenállás volt.”
“Az új szabványok gyakran ellenállást teremtenek.”
Amikor a hívás véget ért, ültem maradt.
Josephine túl sokat tudott a véletlenhez.
Talán Melanie beszélt vele.
Talán valaki más is igen.
Lehet, hogy máshol is voltak hasonló problémák.
Másnap reggel Zachary behívott az irodájába.
“A környezetvédelmi hivatal azt szeretné, ha felfüggesztenénk a végrehajtást, amíg átvizsgálják a terhelési kérdéseket.”
“Milyen alapon?”
“Adminisztratív költség. Szabályozási hatáskör.”
“Szóval elhagyjuk?”
“Nem mondtam ezt.”
Becsukta az ajtót.
“De stratégiaiaknak kell lennünk.”
Értettem.
A bizottság nem elszigetelten működött.
“Mi változtatna meg a képleten?”
“Bizonyíték arra, hogy a közhaszna igazolja a hozzáadott ellenőrzéseket.”
“Mi a helyzet a köztámogatással?”
Szkeptikus pillantást vetett rám.
“A környezeti támogatási módszertan ritkán kelt fel közérdeklődést.”
“Hacsak a módszertan nem befolyásolja, hogyan ítélik meg a milliókat a finanszírozásból.”
Az arckifejezése óvatossá vált.
“Anita.”
“Nem javaslok semmi helytelent.”
“Jó.”
Tartotta a tekintetem.
“Tartsd így.”
Két nappal később a Regional Chronicle címlapon megjelent vizsgálatot.
A műsorban az a fő irány állt, hogy a természetvédelmi szervezetek hogyan manipulálhatják az adatbemutatásokat a finanszírozási pályázatok megerősítése érdekében.
Evergreen nevét nem említették.
A cikk az alapvonal manipulációját olyan kifejezésekkel írta le, amelyek feltűnően hasonlítottak ahhoz, amit Melanie mutatott nekem.
Ami még fontosabb, Josephine több szervezet névtelen alkalmazottaival beszélt.
Evergreen nem volt egyedülálló.
A probléma szélesebb volt.
A cikk a bizottság új elszámoltathatósági kezdeményezését is említette lehetséges válaszként – és megjegyezte, hogy a megvalósítás ellenállásba ütközik.
Délre az irodai telefonok szinte folyamatosan csörögtek.
Környezetvédelmi érdekvédelmi csoportok részleteket kértek.
Az újságírók interjúkat kértek.
A köztisztviselők tájékoztatókat kértek.
Más szervezetek azt akarták tudni, hogy csatlakozhatnak-e a pilothoz önként.
Zachary belépett az irodámba egy tablettel.
“A környezetvédelmi iroda dühös.”
“A kezdeményezésről?”
“És azokat a tudósítási gyakorlatokat, amelyeket az kezdeményezés feltárhat.”
A képernyőt elé helyezte.
Több regionális újság már átvette a vizsgálatot.
Az online beszélgetések gyorsan terjedtek.
“A bizottságnak reagálnia kell,” mondtam.
“Háromkor sürgősségi igazgatósági ülést szerveztek.”
“Mit akarnak?”
“Te.”
Majdnem elmosolyodott.






