Gregory teljesen figyelmen kívül hagyta a pezsgőt, és lassan, megfontolt léptekkel indult a királyméretű ágy felé, ahol a poggyászunkat elhelyezték. Kinyitotta az egyedi bőrbőrbőr bőröndjét, de nem húzott elő sem selyemköpenyt, sem romantikus ajándékot az első közös éjszakánkra.
Ehelyett előhúzott egy hideg, erősen horpadt alumínium baseballütőt, ami nagyon idegennek tűnt a luxuskunyhóban.
“Mire van ez, Gregory?” Kérdeztem, hangom alig volt hallható, ahogy a szoba levegője hirtelen fagyos lett.
“Apám ezt adta nekem közvetlenül az esküvőnk előtt,” kezdte Gregory, hangja rémisztően beszélgetős volt, miközben ritmikusan csapta a fémhordót a nyitott tenyeréhez. “Azt mondta, hogy egy házasság olyan, mint egy vad ló, amit korán meg kell bontani, ha békében akarsz lovagolni rajta.”
“Megőrültél?” Követeltem, miközben lassan hátraléptem a nagy üvegablakok felé, amelyek az óceánra néztek. “Tedd le azonnal.”
“Pontosan így teremtette meg apám a házasságában az abszolút rendet,” vigyorgott Gregory, szemei beteg és eufóriás izgalmat sugároztak, ahogy közelebb lépett. “Ez a Hartman család hagyománya, és meg kell tanulnod, ki a ház mestere, mert ez csak annyira fog fájni, ahogy harcolsz ellene.”
“Gregory, lépj el tőlem azonnal, különben megbánod,” figyelmeztettem, miközben a kezeimet oldalamra engedtem, miközben a testtartásom megváltozott.
“Fogd be, és fogadd el a büntetésedet, mint egy jó kis feleség,” kiáltotta Gregory, miközben visszahúzta az ütőt, hogy egy heves vízszintes csapást mérjen, közvetlenül a bordáimra.
Azt várta, hogy sikítok és térdre erekülök, hogy könyörögjek könyörögni, mint egy törékeny vállalati menyasszony, de teljesen elfelejtette a katonai kiképzésemet. Ahogy teljes erővel lendítette a nehéz ütőt, a testem azonnal átalakult tiszta harci túlélő módba. A szívverésem lassult egyenletes ritmusra, mélyült a légzésem, és a szemem a súlypontja felé szegeződött, hogy felmérjem a borzalmas lábmunkáját.






