És ezután nem azért fogok élni, hogy Emily tökéletes esküvőjének része legyek.
Hanem azért, hogy másoknak adjak egy második esélyt az életre.
Három hónappal később Emily eljött hozzám.
Egyedül.
Nem hozott virágot.
Nem hozott ajándékot.
Csak leült velem szemben.
– Felmondtam a munkámat – mondta.
Ránéztem.
– Miért?
– Mert rájöttem, hogy egész életemben attól féltem, hogy az emberek meglátják a tökéletlenségeimet.
A hangja elcsuklott.
– Te pedig minden nap megmutatod a tieidet, és mégis sokkal bátrabb vagy nálam.
Nem válaszoltam.
Emily előrehajolt.
– Nem kérem, hogy bocsáss meg.
Ezúttal elhittem neki.
– Akkor mit szeretnél?
– Azt, hogy egyszer talán újra a testvérednek hívhassalak.
Hosszú csend következett.
Aztán megfogtam a kezét.
Nem azért, mert minden rendben volt.
Hanem azért, mert végre elkezdődött valami új.
És amikor Emily megszorította az ujjaimat, eszembe jutott az a tízéves kislány a lángok között.
A kislány, akit a karomban vittem ki.
Ő még mindig bennem élt.
Csakhogy most már nem őt kellett megmentenem.
Most végre magamat kellett megmentenem.
Ha szeretnéd, ezt a történetet tovább lehet vinni egy még nagyobb fordulattal is: Emily múltjáról kiderülhet egy újabb titok, miközben Sarah alapítványa országos ügyet indít az égési sérültekért.
A történet tartalma szórakoztatási célokat szolgál.






