De mielőtt felbonthatta volna, odakintről hangos csattanás hallatszott.

Mindketten az ajtó felé fordultak.

A folyosón valaki futni kezdett.

Tristan azonnal kilépett.

Bianca pedig utána.

A folyosó végén egy férfi tűnt el a liftben.

A liftajtó becsukódott.

Tristan lenézett a földre.

Ott feküdt egyetlen tárgy.

Egy régi ezüstmedál.

Bianca felismerte.

A nővéréé volt.

És a medál hátulján csak négy szó volt bevésve:

„Ne higgy apánknak, Bianca.”

A lány lassan felnézett Tristanre.

— Az apám?

Tristan nem válaszolt.

És Bianca akkor értette meg először, hogy az a nap, amikor véletlenül beszállt egy idegen autójába…

nem egy történet kezdete volt.

Hanem egy tizenegy éve eltemetett titok újrakezdése.