De mielőtt felbonthatta volna, odakintről hangos csattanás hallatszott.
Mindketten az ajtó felé fordultak.
A folyosón valaki futni kezdett.
Tristan azonnal kilépett.
Bianca pedig utána.
A folyosó végén egy férfi tűnt el a liftben.
A liftajtó becsukódott.
Tristan lenézett a földre.
Ott feküdt egyetlen tárgy.
Egy régi ezüstmedál.
Bianca felismerte.
A nővéréé volt.
És a medál hátulján csak négy szó volt bevésve:
„Ne higgy apánknak, Bianca.”
A lány lassan felnézett Tristanre.
— Az apám?
Tristan nem válaszolt.
És Bianca akkor értette meg először, hogy az a nap, amikor véletlenül beszállt egy idegen autójába…
nem egy történet kezdete volt.
Hanem egy tizenegy éve eltemetett titok újrakezdése.






