Most Delgado tiszt várta a válaszomat. Ava zavartan nézett róla rám. Mason az ajtó mellett maradt. Hagyhatnám, hogy a buli folytatódjon, és félreértésnek nevezhetném. A gyerekek születésnapját tehetném az oka annak, hogy újra lenyeltem a haragomat.

Ehelyett Travisre néztem. “Nem. Azt akarom, hogy mindenki menjen el.”

Britney rám nézett. “Tényleg ma csinálod ezt?”

“Igen.”

A rendőr arra kérte a vendégeket, hogy szedjék össze a holmijaikat és hagyják el a házat. Az emberek az ajtó felé mozdultak, halkan beszélgettek egymás között. Travis próbálta halkabban tartani a hangját, de a vendégek még hallották.

“Anya mondta, hogy használhatnánk,” mondta.

“Akkor hívd fel,” válaszoltam. “Kérd meg tőle, hogy mondja el nekem.”

Nem tette. Britney kivezette Avát és Masont. Leguggoltam, hogy Ava szemébe nézzek.

“Nem tettél semmi rosszat,” mondtam neki.

“Vége a bulinak?”

“Igen. Sajnálom, hogy így végződött.”

A tortára nézett, majd az anyjára. Britney azt mondta neki, hogy jöjjön vele. Nem mondtam el Avának, hogy a házat születésnapi meglepetésként ígérték tőlem. Ezt nem tudtam rávenni egy hét éves gyerekre a bejárati ajtónál, és nem akartam, hogy azt higgye, ő az oka, hogy a felnőttek veszekednek.

Amikor az utolsó vendégek elmentek, felhívtam anyát. Travis a verandán állt Britney-vel. A tisztek maradtak, amíg a közvetlen vita rendeződött; Megkértem anyát, mert közvetlenül hallani akartam, mit mondott a bátyámnak. A buli távozása után érkezett meg.

Anya a nyitott ajtón keresztül látható lufikra nézett. “Hívtad a rendőrséget?”

“Igen. Travis bent volt az engedélyem nélkül.”

“Azt mondta, tudsz a buliról.”

“Nem tettem.”

Travisre nézett. “Mondtam, hogy fel fog mérges lenni.”

“Nem ezt mondtad nekem,” mondta. “Azt mondtad, a ház a családnak van.”

Anya szája összeszorult. “Mondtam, hogy most már van háza. Mondtam, hogy jó lenne, ha ott lenne Ava születésnapja.”

“Azt mondtad, ez a mi otthonunk,” válaszolta Travis. “Azt mondtad, nem bánná neki.”

“Nem mondtam, hogy beköltözhetsz.”

“Sosem mondtam, hogy beköltözöm.”

“Azt mondtad a tisztnek, hogy évek óta itt laksz,” mondtam.

Travis rám nézett, majd a rendőrökre. “Próbáltam elmagyarázni, hogy család vagyunk. Nem arra gondoltam, hogyan hangzik.”

“Azért mondtad, mert azt akartad, hogy elhiggye, jogod van itt lenni.”

Megdörzsölte a homlokát. “Anya azt mondta, hogy ez egy családi ház. Azt hittem, egyetértettél.”

Anya felém fordult. “Azt hittem, szeretnéd, ha Ava valami szép helyen tartaná meg a születésnapját. Ennyi helyed van, és csak egy délután.”

“Nem kérdezted.”

“Tudtam, hogy nemet mondasz.”

Ez volt az a rész, amit addig kerülte kimondani. A buli nem azért történt meg, mert félreértette a válaszomat. Azt hitte, visszautasítom, ezért segített Travisnek folytatni anélkül, hogy egyáltalán válaszolhattam volna.

Megkérdeztem, honnan tudta, hogy megvettem a házat. Azt mondta, látott mozgást a megtakarítási számlán, amit még mindig megosztunk. A pénz áthaladása miatt rájött, hogy közel vagyok a vásárláshoz. A Lakeshore Drive telkén is látott, miután bezártam. Travis megkérdezte tőle, és ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy kérdezzen engem, azt mondta neki, hogy én veszek egy házat a családnak.

“Tudtad, hogy nem mondtam ezt,” mondtam neki.

“Azt hittem, megváltoztál.”

“Ez nem ugyanaz, mint engem kérdezni.”

Travis megrázta a fejét. “Azt mondta, rendben van. Nem törtem be. Az ajtó nyitva volt.”

“Sosem mondtam, hogy betörtél,” mondtam. “Még mindig engedélyem nélkül jöttél be.”

A tortára pillantott, amely a szigeten maradt. “Ava születésnapja volt. Próbáltam neki jó napot adni.”

“Értem, miért akartad. Nem értem, miért gondoltad, hogy ez azt jelenti, hogy te dönthetsz arról, mi történik a házamban.”

“Mert anya azt mondta, “

“Anya nem birtokolta,” mondtam.

Senki sem válaszolt. Delgado tiszt kezében tartotta a tulajdoni okiratot, és a vendégek hallották, ahogy Travis az övének nevezte a házat. A pirítós felvétele még mindig a telefonomon volt. Nem kellett felemelnem a hangom, vagy bármit is hozzáfűznem ahhoz, amit már elmondottak.

Anya megnézte a mappát. “Tényleg magadtól vetted meg?”

“Igen.”

Lenézett. “Azt hittem, elmondod nekem.”

“Nem tettem, mert nem akartam újabb kérést, mielőtt beköltöztem.”

“Én vagyok az anyád.”

“Tudom. Ezért fájt, hogy segítettél neki használni anélkül, hogy kérted volna.”

Travis lépett közbe. “Szóval most én vagyok az egyetlen, aki bármit is rosszat?”

“Nem ezt mondom,” mondtam. “Ti mindketten hoztátok meg a döntést. Azt mondom, ez az én házam, és senki sem tervezhet nélkülem.”

Britney csendben volt, mióta megérkeztek a rendőrök. Travisre nézett. “Azt mondtad, tudta.”

“Azt hittem, igen.”

“Azt mondtad, anyád szervezte.”

“Azt mondta, rendben van.”

Anya megrázta a fejét. “Azt mondtam, szerintem Hannah megengedi nekünk a bulit. Nekem kellett volna megkérdeznem.”

Britney felém fordult. “Sajnálom. Azt hittem, egyetértettél.”

Elfogadtam, hogy hallotta Travis verzióját, de nem mondtam neki, hogy rendben van. Nem volt az. Segített behozni a vendégeket az otthonomba, és a gyerekeknek valami hamis dolgot mondottak arról, miért vannak ott.

Travis elkezdett beszélni, majd abbahagyta. “Nem gondoltam, hogy tényleg elhagyatsz minket.”

“Tudom,” mondtam.

Ez a válasz nem hagyott hol a hibát. Azt várta, hogy engedek, mert általában így volt. Ezúttal a tisztek egyszerű kérdést tettek fel, és a tulajdoni lap egyértelmű választ adott.