Egy kézzel írt név szerepelt rajta.

Nem egy idegené.

Hanem egy családtagé.

A szobában ismét csend lett.

A nő lassan kimondta:

– Valaki közülünk adta el a földet.

Odakint újra elkezdett havazni.

A család tagjai egymásra néztek.

És ekkor kopogás hallatszott az ajtón.

Három lassú koppanás.

A férfi felállt.

Kinyitotta az ajtót.

A hóviharban egy fekete kabátos férfi állt.

A kezében egyetlen borítékot tartott.

– Ezt maguknak küldték – mondta.

A nő átvette.

A borítékon mindössze négy szó állt:

„Hajnalig hagyják el.”

A nő összegyűrte a papírt.

– Nem megyünk sehová.

A férfi elmosolyodott.

– Akkor holnap nemcsak a füstház fog égni.

Azzal megfordult, és eltűnt a hóban.

A nő becsukta az ajtót.

A család mögötte állt.

És ekkor az öregember halkan megszólalt:

– Ha valóban háborút akarnak, megkapják.

De amit egyikük sem tudott még, az az volt, hogy a család legnagyobb titka nem a föld alatt rejtőzött.

Hanem a régi füstház padlója alatt.

És valaki azon az éjszakán már elindult, hogy megtalálja.

Adj neveket a főszereplőknekOldd fel a nézőpontbeli bizonytalanságot