Másnap reggel pontosan 8:17-kor megszólalt a telefonom.
Az ügyvédem, Robert Hale volt az.
– Emily, remélem, felkészültél – mondta mindenféle bevezetés nélkül. – Ma megkapod a végrendelet teljes másolatát. És van még valami, amiről az apád azt kérte, hogy csak akkor beszéljek, ha már eltemettétek.
Leültem a konyhaasztalhoz.
– Mi az?
Robert néhány másodpercig hallgatott.
– Az örökség összege valóban körülbelül kétmillió dollár. De nem úgy kapod meg, ahogy a férjed gondolja.
A szívem egy pillanatra kihagyott.
– Mit jelent ez?
– Azt, hogy a pénz egy családi vagyonkezelő alapba került. A kedvezményezett te vagy. És a dokumentumok alapján Travisnek ehhez semmilyen közvetlen joga nincs.
Behunytam a szemem.
Apa.
Még a halála előtt is előre gondolkodott.
De Robert még nem fejezte be.
– Van egy másik rész is. Az apád külön záradékot írt bele arra az esetre, ha valaki megpróbálná nyomás alá helyezni téged az örökség miatt.
– Mit nevezett meg?
Robert hangja komolyabb lett.
– Házastársi nyomást. Pénzügyi manipulációt. Kényszerítést. És azt is, ha valaki az örökségedet közös vagyonnak próbálná feltüntetni.
A kezem megdermedt a kávéscsésze fölött.
Eszembe jutott Travis előző esti mondata.
„Megosztjuk a kétmilliót anyáddal.”
Hirtelen már nem tűnt ostoba viccnek.
Hanem figyelmeztetésnek.
Robert folytatta:
– Az apád azt is kérte, hogy ha bármi ilyesmi történik, azonnal értesíts engem.
– És ha már megtörtént?
– Akkor különösen.
Letettem a csészét.
– Robert, Travis tudni fog a pénzről?
– Igen. De csak annyit, amennyit te közölsz vele.
Ekkor kopogás hallatszott.
Travis állt az ajtóban.
A kezében két kávé volt.
– Jó reggelt, örökösnő – mondta mosolyogva.
Nem mosolyogtam vissza.
– Miről beszéltél tegnap este Denise-zel?
A mosolya eltűnt.
– Semmiről.
– Travis.
– Jó, beszéltünk róla. És akkor mi van?
Felálltam.
– Azt mondta neked, hogy hogyan kellene kezelnünk az örökséget?
– Emily, ne kezdjük ezt.
– Csak válaszolj.
Sóhajtott.
– Azt mondta, hogy nem lenne normális, ha az anyád egyedül tartaná meg azt a pénzt. Végül is te vagy az egyetlen örökös.
– Nem.
Travis értetlenül nézett rám.
– Mi nem?
– Nem vagyok az egyetlen örökös.
Csend lett.
– Tessék?
– Apa másképp rendelkezett.
A férjem arca megfeszült.
– Mennyit hagyott rád?
Nem válaszoltam.
– Emily, mennyit?
– Ez nem a te dolgod.
Ekkor már nem próbált viccelődni.
– A férjed vagyok.
– Pontosan – mondtam. – És tegnap este már eldöntötted, hogy a pénzem hogyan lesz elosztva. Még azelőtt, hogy én egyáltalán tudtam volna, mi van a végrendeletben.
Travis közelebb lépett.
– Ez most komoly? Az apád meghalt, és te már ellenem fordulsz?
A mondat annyira hidegen hangzott, hogy egyszerre minden világossá vált.
Nem a gyász zavarta.
A pénz hiánya zavarta.
A csengő megszólalt.
Robert állt az ajtóban.
Travis hátrált egy lépést.
– Ki ez?
– Apa ügyvédje.
Robert belépett, és letette az aktatáskáját az asztalra.
– Mr. Walker, szerintem jobb, ha ezt most együtt hallja.
Travis rám nézett.
– Mit csinálsz?
– Semmit – feleltem. – Csak végre meghallgatom, mit hagyott rám az apám.
Robert kinyitotta a mappát.
– Dr. Michael Parker végrendeletének egyik legfontosabb rendelkezése szerint a kétmillió dolláros vagyon nem kerül közvetlenül Emily Walker birtokába.
Travis szinte elmosolyodott.
– Rendben. Akkor közös vagyonként kezeljük.
Robert ránézett.
– Nem.
A mosoly azonnal eltűnt.
– A pénz egy visszavonhatatlan családi trustban van. Emily az elsődleges kedvezményezett. A férje nem kedvezményezett.
– De házasok vagyunk.
– Ez jogilag nem változtat a trust feltételein.
Travis arca vörösödni kezdett.
– És mikor kapja meg?
– A hozamokat bizonyos feltételek mellett igen. A tőkéhez azonban csak a trust által meghatározott célokra férhet hozzá.
– Milyen célokra?
Robert becsukta a mappát.
– Lakhatás. Oktatás. Egészségügyi költségek. Hosszú távú pénzügyi biztonság. És kizárólag Emily javára.
Travis rám nézett.
A tekintetében már nem volt humor.
Csak hitetlenkedés.
– Te tudtál erről?
– Tegnap este még nem tudtam minden részletet.
– De tudtad, hogy apa valamit elintézett.
– Igen.
A következő kérdése már szinte suttogás volt.
– Mennyi van pontosan benne?
Robert nem válaszolt azonnal.
Aztán azt mondta:
– Kétmillió-négyszázhatvanezer dollár jelenlegi értéken.
Travis arca megváltozott.
– Mi?
– A befektetési számlák értéke az elmúlt hónapokban nőtt.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
Denise volt.
Nem vettem fel.
Újra hívott.
Aztán üzenetet küldött:
„Emily, beszélnünk kell. Ez most mindannyiunk jövőjéről szól.”
Megmutattam Travisnek.
– Úgy tűnik, már tudja.
– Én nem mondtam el neki.
Robert lassan összecsukta az aktatáskáját.
– Akkor valaki más igen.
Travis rám nézett.
És abban a pillanatban rájöttem valamire.
Nem az volt a legnagyobb probléma, hogy a férjem és az anyósa a pénzemet akarták.
Hanem az, hogy valaki már a háttérben dolgozott azon, hogy megszerezzék.
Aznap délután elmentem apám házába.
A dolgozószobájában minden ugyanott volt, ahol hagyta.
A könyvek.
A régi fényképek.
A sztetoszkóp.
És az íróasztal közepén egy boríték, rajta az én nevemmel.
„Emilynek – csak a halálom után.”
Reszkető kézzel nyitottam ki.
Egyetlen levél volt benne.






