– Egy magánbefektetői csoport finanszírozza a projektet. Ha a lodge és a déli rét egy csomagban bekerül a fejlesztésbe, az egész terület értéke több mint nyolcmillió dollár lehet.

A szoba mintha összeszűkült volna.

Nyolcmillió.

Az 1,9 milliós érték csak a jelenlegi becslés volt.

A valódi cél nem a lodge volt.

A föld volt.

A nagyanyám azonban tudta.

És ezért készítette elő mindezt.

Daniel Hayes elővett egy másik mappát.

– Van még valami.

Kinyitotta.

– Daria Novak egy második végrendelet-tervezetet is készített.

Anyám elsápadt.

– Mi?

– Nem lépett hatályba – folytatta az ügyvéd –, mert a végső dokumentumot később módosította.

– Mit tartalmazott? – kérdeztem.

Daniel rám nézett.

– A teljes lodge-t egy alapítványra hagyta volna.

Elena összeráncolta a homlokát.

– Akkor miért nem tette?

Daniel egy pillanatra elhallgatott.

– Mert megváltoztatta a véleményét.

– Miért?

Az ügyvéd becsukta a mappát.

– Mert rájött, hogy ha az alapítványhoz kerül, a családja valószínűleg megpróbálja megtámadni.

Rám nézett.

– Ezért választott téged.

A torkom elszorult.

– Miért?

Daniel hangja halkabb lett.

– Mert azt írta: „Noah nem a földet fogja birtokolni. A föld fogja megtanítani Noah-t arra, hogyan bízzon újra önmagában.”

Elfordultam.

A szemem megtelt könnyel.

A nagyanyám.

Még a halála után is tudta, mit kell mondania.


Aznap este egyedül maradtam a lodge-ban.

A kandalló előtt ültem.

A nagyanyám régi széke mellett.

Az asztalon ott volt a kulcscsomó, amit még életében nekem adott.

Hirtelen észrevettem valamit.

A kulcstartó hátoldalán egy apró szám volt.

317.

Felálltam.

A nagyanyám hálószobájába mentem.

A szekrény mögött találtam egy keskeny falpanelt.

A kulcs pontosan beleillett.

A panel kinyílt.

Egy kis fémdoboz volt mögötte.

Benne egyetlen boríték.

A nevemmel.

NOAH. CSAK AKKOR NYISD KI, HA MÁR MEGÉRTETTED, MIÉRT HAGYTAM RÁD A LODGE-OT.

Leültem a padlóra.

Felbontottam.

A levél rövid volt.

De az utolsó két mondat után percekig nem tudtam megmozdulni.

„Nem azért adtam neked ezt a házat, mert te voltál a kedvenc unokám.

Azért adtam, mert te voltál az egyetlen, aki soha nem akarta birtokolni.”

A levél alatt egy név szerepelt.

Egy név, amit még soha nem hallottam.

Evelyn Novak.

A nagyanyám testvére.

A levél végén pedig ez állt:

„Ha Martinék eljutnak idáig, keresd meg Evelynt. Ő tudja, mit tettem a lodge alatti földdel harminc évvel ezelőtt.”

Megállt bennem a levegő.

A lodge alatti földdel?

Harminc évvel ezelőtt?

Aznap este azt hittem, már minden titokra fény derült.

Tévedtem.

Mert másnap reggel Daniel Hayes felhívott.

A hangja komoly volt.

– Noah, van egy problémánk.

– Micsoda?

– Holden Development ma reggel új kérelmet nyújtott be.

– Milyen kérelmet?

Egy pillanatig hallgatott.

– Azt állítják, hogy a déli rét egy része nem tartozik a lodge-hoz.

– Dehogynem.

– Tudom.

– Akkor miért próbálják megszerezni?

Daniel nem válaszolt azonnal.

Aztán kimondta:

– Mert szerintük van egy régi földhasználati szerződés, amely alapján a terület valójában nem Daria Novak tulajdona.

Éreztem, hogy összeszorul a mellkasom.

– Kié?

Daniel hangja szinte suttogásra váltott.

– Egy olyan cégé, amelyet harminc éve felszámoltak.

– Mi volt a neve?

Csend.

– Novak Timber & Land.

Megdermedtem.

Ez volt a nagyapám vállalkozásának neve.

Daniel folytatta:

– És Noah…

– Igen?

– A dokumentumon nem a nagyapád aláírása szerepel.

– Akkor kié?

Daniel lassan válaszolt.

– A nagyanyádé.

A kezemben lévő levélre néztem.

Evelyn Novak neve ott állt előttem.

És abban a pillanatban megértettem.

A végrendelet nem a történet vége volt.

Hanem az első ajtó.

És valaki harminc éve pontosan azért hagyott kulcsot nekem, hogy most kinyissam.

Tisztázd Evelyn szerepét a levélbenKösd össze a 317-es kulcsot Evelynnel