Patricia remegő kézzel tárcsázta a Harrison Wells & Associates ügyvédi irodát.

– Jó napot! A Phoenix Holdingsről szeretnék beszélni. A házunkról van szó.

A vonal másik végén egy nő nyugodt hangon válaszolt:

– Kérem, mondja meg a teljes nevét és az ingatlan címét.

– Patricia Reynolds. 2847 Oakwood Drive.

Néhány másodperc csend következett.

– Mrs. Reynolds, az ügyvédünk csak a tulajdonossal vagy annak meghatalmazott képviselőjével tárgyalhat.

– Én vagyok a tulajdonos! – csattant fel Patricia. – Évek óta itt élünk!

– A megyei nyilvántartás szerint már nem.

Patricia arca elvörösödött.

– Akkor kapcsoljon valakit, aki el tudja magyarázni, mi történik!

A nő néhány pillanattal később visszatért a vonalba.

– Van egy üzenetem a Phoenix Holdings képviselőjétől. Azt mondta, hogy önök harminc napot kaptak a kiköltözésre. Az ingatlan tulajdonosa hajlandó személyesen tárgyalni önökkel.

Patricia azonnal felkapta a fejét.

– Mikor?

– Holnap délelőtt tizenegy órakor.

– Hol?

A nő megadott egy címet.

Patricia gyorsan felírta.

– Ott leszünk.

Letette a telefont, majd az egész családra nézett.

– Holnap találkozunk azzal, aki elvette a házunkat.

Én csendben álltam a konyha másik oldalán.

Kyle rám nézett.

– Te is jössz.

– Miért?

– Mert te találtad meg az ügyvédi irodát.

Brittany bólintott.

– És talán tudsz valamit a cégről.

Majd Patricia rám mutatott.

– Holnap segítesz nekünk visszaszerezni a házat.

Majdnem elmosolyodtam.

– Persze. Segítek.

6. jelenet: A tárgyalás

Másnap pontosan tizenegy órakor megérkeztünk a Harrison Wells & Associates elegáns irodaházához.

Patricia egész úton arról beszélt, hogy milyen jogtalan az egész.

– Nem érdekel, mit mondanak a papírok. Ez a mi otthonunk.

Apa alig szólt valamit.

Kyle folyamatosan a telefonját nézte.

Brittany pedig egyetlen dolgot ismételgetett:

– Nem akarok költözni.

Beléptünk a tárgyalóterembe.

Az asztal végén egy ötvenes éveiben járó ügyvéd ült.

Felállt.

– Mr. és Mrs. Reynolds.

Majd rám nézett.

Egy pillanatra megállt.

– Alex?

Patricia azonnal felém fordult.

– Ismered őt?

Az ügyvéd nem válaszolt.

Csak visszaült.

– Kérem, foglaljanak helyet.

Patricia elővette a papírokat.

– Szeretnénk megtudni, hogyan történhetett meg, hogy egy vállalat megvásárolta a házunkat anélkül, hogy tudtunk volna róla.

Az ügyvéd nyugodtan válaszolt:

– A házat nem egyszerűen megvásárolták. A Phoenix Holdings a jelzáloghitel végrehajtási eljárása során szerezte meg.

– De mi nem akartuk eladni!

– Ez nem adásvétel volt.

Patricia elhallgatott.

Az ügyvéd ezután elővett egy vastag dossziét.

– És van még valami, amit tudniuk kell.

A szobában teljes csend lett.

– A Phoenix Holdings tulajdonosa hajlandó lehet arra, hogy felajánljon önöknek egy hosszabb kiköltözési időszakot.

Patricia megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Mennyivel hosszabbat?

Az ügyvéd rám nézett.

– Ezt közvetlenül vele kell megbeszélniük.

Patricia összeráncolta a homlokát.

– Mikor találkozünk vele?

Az ügyvéd becsukta a dossziét.

– Már találkoztak.

Patricia zavartan nézett rá.

– Tessék?

Az ügyvéd lassan felém fordult.

– Mr. Alex Carter, ön szeretné folytatni?

Patricia arca megmerevedett.

Kyle elejtette a telefonját.

Brittany döbbenten nézett rám.

Apa pedig úgy ült ott, mintha hirtelen nem kapna levegőt.

– Alex? – suttogta.

Felálltam.

– Igen. Én vagyok a Phoenix Holdings tulajdonosa.

Senki nem szólt.

Patricia először csak nézett rám.

Aztán felnevetett.

– Ez valami vicc.

– Nem.

– Te?

– Igen.

– Te vetted meg a házat?

– Igen.

Apa arca elsápadt.

– Te voltál az a vevő?

Bólintottam.

– Három hónappal ezelőtt.

7. jelenet: Az igazság ára

Patricia lassan felállt.

– Te végig tudtad?

– Igen.

– És hagytad, hogy azt higgyük, hogy mi költözünk el önként?

– Nem én mondtam, hogy elköltöztök.

– De tudtad!

– Tudtam, hogy elveszíthetitek a házat.

Patricia hangja elcsuklott.

– Miért?

Ránéztem.

– Mert aznap este, amikor közölted velem, hogy „ez a ház túl jó valakinek, mint én”, már tudtam, hogy jogilag ez a ház az enyém.

Brittany szeme kitágult.

– De miért nem mondtad el?

– Mert kíváncsi voltam, mi történik, amikor azt hiszitek, nincs szükségetek rám.

Kyle felállt.

– Ez beteges.

Ránéztem.

– Lehet.

Majd Patricia felé fordultam.

– De emlékszel, mit mondtál a partin?

Patricia nem válaszolt.

– Azt mondtad, hogy huszonkét éves vagyok, van diplomám, van munkám, és ideje a saját lábamra állnom.

– Én csak…

– Nem. Ezt pontosan mondtad.

Csend.

– Most pedig itt vagyunk.

Apa lehajtotta a fejét.

– Alex, sajnálom.

Ez volt az első alkalom, hogy valóban bocsánatot kért tőlem.

De még nem fejeztem be.

– Apa, nem azért vettem meg ezt a házat, hogy bosszút álljak rajtatok.

Felnézett.

– Akkor miért?

– Mert tudtam, hogy bajban vagytok.

Patricia döbbenten nézett rám.

– Mit mondasz?

– A házat azért vettem meg, mert nem akartam, hogy egy bank vagy egy idegen befektető vegye meg, és azonnal kilakoltasson benneteket.

Az asztal körül mindenki elnémult.

– Megvehettem volna, felújíthattam volna, majd eladhattam volna több mint egymillió dollárért.

Patricia könnyes szemmel nézett rám.

– Akkor miért adtál nekünk harminc napot?