A kórházi szoba sötétjében Katerina Rostova hosszú ideig mozdulatlanul feküdt.

Az orvosok szerint szerencséje volt, hogy életben maradt.

Katerina azonban tudta, hogy ez nem szerencse volt.

Ez egy második esély.

Az éjszaka közepén lassan felült, és a hasára tette a kezét. A fájdalom még mindig égette a testét, de már nem a veszteség miatt remegett.

Hanem a felismeréstől.

Lucius nem egyszerűen elhagyta őt.

Meg akarta ölni.

És ha valaki képes volt egy terhes nőt a betonon vérbe fagyva hagyni, csak azért, hogy megszerezze az örökségét és a vállalat feletti teljes irányítást, akkor Katerinának nem volt többé férje.

Ellensége volt.

És Seraphina sem szerető volt.

Hanem tettestárs.

Katerina felhívta az egyetlen embert, akiben még megbízott.

— Viktor… szükségem van rád.

A vonal másik végén néhány másodpercig csend volt.

— Katerina? Azt mondták, meghaltál.

— Majdnem.

— Mi történt?

Katerina lehunyta a szemét.

— Elvették a gyermekemet. Most én veszem el az egész birodalmukat.

Viktor Hale egykor Katerina mentora volt az építészetben, de évekkel korábban otthagyta a Thorne Aerospace-et, miután rájött, hogy Lucius rendszeresen eltüntetett pénzeket a vállalat könyveléséből.

— Mit akarsz tenni? — kérdezte.

Katerina hangja nyugodt volt.

— Először is… meg akarom tudni, pontosan hogyan tervezték meg a halálomat.


Három hónappal később Katerina már nem ugyanaz a nő volt.

A haját rövidre vágatta.

Eladta minden személyes holmiját, amely Luciushoz kötötte.

A nyilvánosság számára pedig eltűnt.

Helyette megjelent egy új név:

Katherine R. Vale.

Egy titokzatos milliárdosnő, aki éveken keresztül külföldi repülőgépipari vállalatokba fektetett, és akiről senki sem tudta, honnan származott a vagyona.

Csakhogy a pénz nem a semmiből érkezett.

Katerina még a házassága alatt saját szabadalmakat jegyeztetett be.

Olyan repülési és energiahatékonysági technológiákat, amelyeket Lucius cége később dollármilliárdokért használt.

A férfi azt hitte, ezek a technológiák az övéi.

Nem voltak.

Katerina pedig most visszavásárolta őket.

Egyenként.

Csendben.

Titokban.

Amikor a Thorne Aerospace részvényeinek 7 százaléka egyik napról a másikra egy ismeretlen befektető kezébe került, Lucius még nevetett.

Amikor 15 százalék lett, már ideges volt.

Amikor elérte a 31 százalékot, rendkívüli igazgatósági ülést hívott össze.

— Ki ez az ember? — ordította.

A pénzügyi igazgató remegő kézzel nyújtotta át neki a dokumentumokat.

— Nem tudjuk.

Lucius a lapokra nézett.

Aztán meglátta a befektetési alap nevét.

Rostova Strategic Holdings.

A vér kifutott az arcából.

— Ez lehetetlen.

Seraphina felnézett.

— Mi az?

Lucius lassan kimondta:

— Katerina családneve.


Az igazgatósági ülés napján a terem ajtaja kinyílt.

Mindenki felállt.

Egy elegáns fekete kosztümöt viselő nő lépett be.

Magas sarkú cipő.

Hideg tekintet.

Rövid, sötét haj.

Az arcán egyetlen érzelem sem látszott.

Lucius először nem ismerte fel.

Aztán a nő ránézett.

— Jó reggelt, Lucius.

A férfi elsápadt.

— Katerina…

— Tévedsz — válaszolta nyugodtan. — Katherine Vale vagyok.

Seraphina felállt.

— Ez nem lehet igaz. Katerina meghalt.

Katerina halványan elmosolyodott.

— Te voltál ott. Biztosan jobban tudod.

A terem teljesen elcsendesedett.

Katerina az asztalra helyezett egy vastag aktát.

— Ez az első csomag.

Lucius nem nyúlt hozzá.

— Mi van benne?

— A titkos bankszámlák. A hamisított szerződések. A vállalati pénzek átutalásai. És minden kommunikáció, amely bizonyítja, hogy a repülőtéri incidens nem baleset volt.

Seraphina arca megfeszült.

— Hazugság.

Katerina felé fordult.

— Akkor biztosan nem bánod, ha az ügyészség is elolvassa.

Lucius ökölbe szorította a kezét.

— Mit akarsz?

Katerina közelebb lépett hozzá.

— Amit te akartál tőlem.

A férfi értetlenül nézett rá.

— Mindent.

— Mit?

Katerina szemében végre megjelent valami.

Nem könny.

Nem gyász.

Hanem hideg elszántság.

— A birodalmadat.


Aznap délután a Thorne Aerospace részvényei összeomlottak.

Másnap három bank befagyasztotta a vállalat hitelkereteit.

A harmadik napon a szövetségi hatóságok házkutatást tartottak Lucius irodájában.

A negyedik napon Seraphina megpróbált elmenekülni az országból.

De a repülőgépénél már várták a hatóságok.

Katerina azonban nem állt meg.

Mert Viktor közben felfedezett valami sokkal sötétebbet.

A repülőtéri kamerák felvételeit valaki manipulálta.

De nem mindet.

Egyetlen biztonsági kamera eredeti fájlja megmaradt.

A felvételen Lucius nem azt mondta az őröknek, hogy segítsenek Katerinának.

Hanem ezt:

— Hagyják ott. Ha túléli, gondoskodom róla, hogy soha többé ne tudjon beszélni.

Katerina némán nézte a felvételt.

Aztán megkérdezte:

— Ki volt az, aki ezt rögzítette?

Viktor a monitorra mutatott.

— Egy fiatal biztonsági őr. Daniel Cross.

— Hol van?

Viktor lesütötte a szemét.

— Lucius emberei megtalálták.

Katerina megmerevedett.

— Meghalt?

— Nem.

Szünet.

— De eltűnt.

Katerina felállt.

— Akkor még nincs vége.


Aznap este Katerina egyetlen üzenetet kapott egy ismeretlen számról.

„Ha tényleg le akarja buktatni Luciust, ne bízzon senkiben a Thorne Aerospace-ben.”

Alatta egy cím szerepelt.

Egy régi hangár New Jersey külvárosában.

Katerina egyedül ment oda.

A hangár ajtaja lassan kinyílt.

Daniel Cross állt odabent.

Sápadtan.

Sérült arccal.

De életben.

— Tudtam, hogy eljön — mondta.

Katerina nem mozdult.

— Mit tudsz?

Daniel egy fekete adattárolót nyújtott át neki.

— Azt, amit Lucius mindenáron el akar rejteni.

— Mi van rajta?

Daniel ránézett.