— A bizonyíték arra, hogy a gyermeke halála nem aznap kezdődött a kifutópályán.
Katerina arca megfagyott.
— Mit jelent ez?
Daniel lehalkította a hangját.
— Azt, hogy valaki már hónapokkal korábban megpróbálta megölni magát és a babát.
Katerina ujjai lassan ökölbe szorultak.
— Ki?
Daniel a szemébe nézett.
— Nem Lucius.
A nő nem kapott levegőt.
— Akkor ki?
Daniel kimondta azt a nevet, amelyet Katerina soha nem akart hallani.
— Az apja, Viktor Rostov.
Katerina hátralépett.
Az apja.
A férfi, akiről azt hitte, évekkel korábban meghalt.
A férfi, akinek a nevét az egész családja gyászolta.
Daniel pedig hozzátette:
— És van még valami.
— Mi?
— A Thorne Aerospace soha nem Lucius birodalma volt.
— Hanem?
Daniel az adattárolóra mutatott.
— Az apja építette.
— És a maga apja… nem meghalt.
Katerina arca elsápadt.
Daniel utolsó mondata pedig úgy zuhant rá, mint egy újabb ütés:
— Ő az, aki most megpróbálja visszaszerezni magától az egész vállalatot.
Katerina lassan felemelte a fejét.
A bosszú, amelyet eddig Lucius és Seraphina ellen épített fel, hirtelen eltörpült valami sokkal nagyobb előtt.
A családja titka.
Egy halottként eltemetett apa.
Egy ellopott vállalat.
És egy gyilkossági terv, amely talán évekkel korábban kezdődött.
Katerina elmosolyodott.
— Akkor kezdjük elölről.
És azon az éjszakán megszületett benne egy új terv.
Nem csupán a Thorne Aerospace birodalmát fogja elpusztítani.
Hanem az egész Rostov–Thorne örökséget fogja átírni úgy, hogy egyikük se tudja többé visszaszerezni azt.






