— A bizonyíték arra, hogy a gyermeke halála nem aznap kezdődött a kifutópályán.

Katerina arca megfagyott.

— Mit jelent ez?

Daniel lehalkította a hangját.

— Azt, hogy valaki már hónapokkal korábban megpróbálta megölni magát és a babát.

Katerina ujjai lassan ökölbe szorultak.

— Ki?

Daniel a szemébe nézett.

— Nem Lucius.

A nő nem kapott levegőt.

— Akkor ki?

Daniel kimondta azt a nevet, amelyet Katerina soha nem akart hallani.

— Az apja, Viktor Rostov.

Katerina hátralépett.

Az apja.

A férfi, akiről azt hitte, évekkel korábban meghalt.

A férfi, akinek a nevét az egész családja gyászolta.

Daniel pedig hozzátette:

— És van még valami.

— Mi?

— A Thorne Aerospace soha nem Lucius birodalma volt.

— Hanem?

Daniel az adattárolóra mutatott.

— Az apja építette.

— És a maga apja… nem meghalt.

Katerina arca elsápadt.

Daniel utolsó mondata pedig úgy zuhant rá, mint egy újabb ütés:

— Ő az, aki most megpróbálja visszaszerezni magától az egész vállalatot.

Katerina lassan felemelte a fejét.

A bosszú, amelyet eddig Lucius és Seraphina ellen épített fel, hirtelen eltörpült valami sokkal nagyobb előtt.

A családja titka.

Egy halottként eltemetett apa.

Egy ellopott vállalat.

És egy gyilkossági terv, amely talán évekkel korábban kezdődött.

Katerina elmosolyodott.

— Akkor kezdjük elölről.

És azon az éjszakán megszületett benne egy új terv.

Nem csupán a Thorne Aerospace birodalmát fogja elpusztítani.

Hanem az egész Rostov–Thorne örökséget fogja átírni úgy, hogy egyikük se tudja többé visszaszerezni azt.