Ahogy a tűz előrehaladt a széles berendezett sávba, a viselkedése megváltozott.

Az intenzív, összekapcsolt lángok, amelyek átszelték a szomszédos területet, egyre alacsonyabb részekre törtek.

A tűz egyes részei kiesett a magasabb növényzetből, és tovább folytatódott a talajon.

A változás nem történt egyszerre mindenhol.

A szél és a terep még mindig befolyásolta a lángokat, és az égő parázsok tovább haladtak előre a tűz előtt.

De a kezelt lejtő egyes részein az intenzitás annyira csökkent, hogy más lehetőségeket teremtsen a tűzoltó csapatok számára.

A völgy mélyebbjében egy szerkezetvédelmi csoport keresett olyan helyet, ahol biztonságosan működhet.

Négy mozdony és egy vízszállító órákat töltött egyik ingatlanról a másikra való mozgással, gyakran kénytelen volt visszavonulni, mert nehéz, égetlen növényzet vette körül azokat a helyeket, ahol próbáltak működni.

Hozzáférésre volt szükségük.

Kezelhető üzemanyagokra volt szükségük.

Olyan helyre volt szükségük, ahol a legénységek és járművek maradhatnak anélkül, hogy csapdába esnének.

Körülbelül 5:40-kor a Tessa bejárati útjára fordultak.

A megközelítés mindkét oldalon nyitott és viszonylag egyértelmű volt.

Két jármű is áthaladt anélkül, hogy sűrű bozótokon kellett volna áttörni.

A legénység tovább haladt felfelé, és elérte a ház és az istálló környékét.

Ott körülbelül 150 láb hosszú legeltezett, csökkent növényzetet találtak a fő épületek körül.

Megtalálták a megtöltött víztartályt.

Megtalálták a szivattyút és a tömlőt, ahol használhatók voltak.

A csoportfelügyelő gyorsan felmérte a helyszínt.

Azt kínálta, amit a legénységek azon a délutánon több más ingatlanon sem találtak: egy védhető munkapozíciót.

Felállították.

A tűzoltók a tetőre jutó parázssal foglalkoztak.

Amikor tűz közeledett az északi kerítésvonal mentén, igyekeztek megfékezni ezt a szakaszt.

A fő tűz tovább égett a terület más részein, de az épületekhez közelebb álló terület nagy részét eltávolították a folyamatos növényzettől, amely máshol megnehezítette az elnyomást.

A legénységek megtartották állásukat.

Nem egy ártalmatlan tűz ellen harcoltak.

Olyan körülmények között dolgoztak, amelyek továbbra is veszélyesek voltak, és folyamatos figyelmet igényeltek.

De a hónapokig tartó üzemanyag-csökkentés olyan helyet adott nekik, ahol a munkájuk változást hozhat.

Danburyben az evakuált lakos közül senki sem tudta ezeket a részleteket.

Távcsőn keresztül látták a távoli tüzet, és egy ponton egy hosszú televíziós kamera lencséjén keresztül, amely állványon helyezkedett.

Egész délután a tűz egy széles, összekapcsolt narancssárga falként jelent meg.

A Juniper Hollow felett az alakja elkezdett változni.

A vonal elvékonyodott.

Kisebb ujjakká vált.

Néhány szakasz láthatóan lassult a halvány talajfelületeken.

Ezek a foltok ugyanazok a kevésbé vonzó sávok voltak, amikről a völgy június óta beszélt.

Grant Worthington a füstön át bámult.

Felismerte a nyugati lejtőt.

Felismerte a gyűrűket, amelyek olyan kopárnak tűntek a sötétebb csert mellett.

Tucatnyi alkalommal látta őket az autópályáról.

Ő adta nekik a nevüket.

“A Callaway sivatag,” mondta halkan.

Aztán abbahagyta a beszédet.

Cole Barrett a közelben állt.

A kezelt domboldal felé mutatott, és elmagyarázta, hogy a halvány sávok nem a romos legelő bizonyítékai.

Stratégiailag csökkentett üzemanyag-felhasználású területek voltak.

Tessa negyvenhét kecskéből építette őket több hónap alatt.

A munkálatok még a tűzvüz kitörése előtt befejezték.

Grant ránézett.

Ezúttal nem próbált viccelődni.

Preston néhány lépésre állt, a telefonját még mindig a kezében.

Nem csatlakozott a beszélgetéshez.

A nevetés, ami hónapokig kísérte Tessát a Callahan-völgyben, azon a délutánon véget ért.

Nem tért vissza.

A tűzvüzet tizennyolc nappal később teljes körben elfojtották, miután körülbelül kilencvennégyezer hold földet égett.

Az eseményparancsnok hangsúlyozta, hogy nem vesztettek életet.

Azoknak a családoknak, akik látták, ahogy a lángok átszelik a földjüket, ez volt a legfontosabb tény.

De a pénzügyi és gyakorlati következmények óriási voltak.

Amikor az utak újra megnyíltak, a lakosok visszatértek, hogy megvizsgálják az épületeket, kerítéseket, berendezéseket és állattartási létesítményeket.

A völgy lassú, kimerítő időszakba lépett, amely egy nagy katasztrófa után következett.

Megérkeztek a biztosítási szakértők.

A kivitelezők megvizsgálták a sérült szerkezeteket.

A gazdák megszámolták a megmaradt kerítésoszlopokat, megmérték az égett legelőket, és megpróbálták kiszámolni, mennyi téli takarmányuk pótolására lenne szükség.

A Blackwood Cattle Holdings jelentős veszteségeket szenvedett.

Kilenc mérföldnyi kerítés sérült meg vagy megsemmisült.

A szénapajta, amely körülbelül háromszáz tonna takarmányt tárolt, elveszett.

Egy traktorfészer és két felszerelés utánfutó eltűnt, valamint a történelmi borókaszéltörő és körülbelül hatszáz hektár őszi legelő.

A főépület azért maradt fenn, mert öntözött gyep között állt.

Preston szarvasmarhái, amelyeket a tűz érkezése előtt kelet felé szállítottak, biztonságban voltak.

Elég anyagi forrása volt a helyreálláshoz.

Ez nem tette könnyebbé a veszteségek kezelését.

Grant Worthington elveszítette szénatárolóját, csőkerítését és mintegy nyolcvan hektárnyi legelőjét.

A károk nagy része biztosított volt.

Azóta kevesebbet beszélt mások vezetői döntéseiről.

A Juniper Hollow Ranch nem menekült meg érintetlenül.

Tessa körülbelül kétezer láb hosszú kerítést veszített el a nyugati és északi határok mentén.

Egy kis tároló a pajta mögött leégett, magával vitte a hegesztőt és a kerítési felszerelését.

Körülbelül hatvan hold felső terület érintett volt. Néhány terület elég erősen égett ahhoz, hogy eltávolítsák a kialakult zsályabozótot, és a keleti füves területek részei szinte üresek maradtak.

A kerítések javítása hónapokig tartott.

Két kecskében légzőproblémák alakultak ki a tűz után, és körülbelül egy hétig gondos ellátásra szorultak.

Tessa darabokkal dolgozta át a sebzéslistát.