Augustine szemében most először nem félelem volt.
Hanem bűntudat.
— Mert a gyilkossági kísérlet nem három héttel ezelőtt kezdődött.
Szünetet tartott.
— Hanem tizennégy évvel ezelőtt.
A folyosóról újabb lépések hallatszottak.
Több ember közeledett.
Darwin fegyvert rántott.
Augustine pedig Belle-re nézett.
— Most már tudod, miért téged választottalak.
Belle összeszorította az iratot.
— Nem én választottam magát.
Augustine elmosolyodott.
— Tudom.
A következő pillanatban az ajtó kilincse lassan lenyomódott.
És valaki odakint megszólalt:
— Belle Edwards. Tudjuk, hogy odabent vagy.
A hangot Belle azonnal felismerte.
Az a férfi volt, aki hat évvel korábban azon az éjszakán felhívta a kórházat, amikor Belle apja meghalt.
Csakhogy akkor azt mondta:
„A lánya soha nem tudhatja meg az igazságot.”
Ha szeretnéd, ezt a történetet tovább tudom vinni egy nagyobb családi titokkal, árulással és végső bosszúval, úgy, hogy Belle múltja fokozatosan kapcsolódjon Augustine maffiabirodalmához.






