Augustine szemében most először nem félelem volt.

Hanem bűntudat.

— Mert a gyilkossági kísérlet nem három héttel ezelőtt kezdődött.

Szünetet tartott.

— Hanem tizennégy évvel ezelőtt.

A folyosóról újabb lépések hallatszottak.

Több ember közeledett.

Darwin fegyvert rántott.

Augustine pedig Belle-re nézett.

— Most már tudod, miért téged választottalak.

Belle összeszorította az iratot.

— Nem én választottam magát.

Augustine elmosolyodott.

— Tudom.

A következő pillanatban az ajtó kilincse lassan lenyomódott.

És valaki odakint megszólalt:

— Belle Edwards. Tudjuk, hogy odabent vagy.

A hangot Belle azonnal felismerte.

Az a férfi volt, aki hat évvel korábban azon az éjszakán felhívta a kórházat, amikor Belle apja meghalt.

Csakhogy akkor azt mondta:

„A lánya soha nem tudhatja meg az igazságot.”

Ha szeretnéd, ezt a történetet tovább tudom vinni egy nagyobb családi titokkal, árulással és végső bosszúval, úgy, hogy Belle múltja fokozatosan kapcsolódjon Augustine maffiabirodalmához.