– Igen – mondta Susan. – És ami még fontosabb: megpróbálta azt a látszatot kelteni, hogy Evelyn pénzügyi döntései miatt veszélyben van.
Most már Preston sem beszélt.
Én pedig végre kimondtam azt, amit hónapok óta tudtam.
– Azért nem mondtam el neked, mennyi pénzem van, mert tudtam, hogy ha megtudod, megváltozik a viselkedésed.
Preston lehajtotta a fejét.
– Anya…
– Nyolc hónappal ezelőtt még nevettél azon a kis lakáson, ahol éltem.
Nem válaszolt.
– Azt mondtad, hogy semmim sincs.
A szemébe néztem.
– Most pedig, amikor megtudtad, hogy van valamim, az első gondolatod az volt, hogyan szerezhetnéd meg.
Kendra lassan hátralépett.
Preston telefonja ekkor megcsörrent.
A kijelzőn egy név jelent meg.
Richard.
Preston rám nézett.
Én pedig csak ennyit mondtam:
– Vedd fel.
Felvette.
– Apa?
A vonal másik végén Richard hangja olyan hangos volt, hogy mi is hallottuk.
– Sikerült már rávenned az anyádat, hogy aláírja a papírokat?
Preston arca teljesen elsápadt.
Kendra döbbenten nézett rá.
Én pedig lassan hátradőltem a székemben.
Mert abban a pillanatban már tudtam:
a fiam nem egyedül próbálta megszerezni a házamat.
Valaki más állt mögötte.
És ez a valaki harmincnégy évvel korábban már egyszer elvette tőlem az életem egy részét.
Most azonban nem hagytam, hogy még egyszer megtörténjen.
A történet legmegdöbbentőbb része pedig még hátra volt.
Ugyanis Richard nem tudta, hogy az egész beszélgetést a nappalim biztonsági kamerája rögzítette.
És azon a felvételen nemcsak az hangzott el, hogy meg akarják szerezni a villát.
Hanem egy mondat is, amely mindent megváltoztatott:
– Ha Evelyn nem írja alá önként, majd elérjük, hogy alkalmatlannak nyilvánítsák.
Amikor ezt meghallottam, már nem az volt a kérdés, hogyan védjem meg a házamat.
Hanem az, hogy meddig hajlandó elmenni a saját volt férjem és a saját fiam azért, hogy elvegyék tőlem azt az életet, amelyet végre egyedül építettem fel.






