A saját apám neve.

A kezemből kiesett a papír.

— Nem…

Sarah arca megváltozott.

— Paige, szerintem félreértettél valamit.

De én már nem hallottam.

Mert az ajtó előtt ekkor megjelent egy férfi.

Az apám.

Robert Sullivan rendőrkapitány.

Az arca sápadt volt.

És amikor rám nézett, csak ennyit mondott:

— Lányom… eljött az idő, hogy elmondjam, ki volt valójában az a férfi, aki téged felnevelt.