“Én,” mondtam.

Ezen gondolkodott.

“Maradhatok ezen a héten? Ha megkérdezem?”

“Most tetted,” mondtam, és átadtam neki a kulcsot.

Bement. Két perccel később visszajött, miközben valamit tartott két ujja között.

Az ármatrica. A turkáló asztalterítő sarkáról, amit végül a 6-os kabinban lévő kis asztalra tettem.

“Levettem,” mondta. “Végre.”

“Elég sokáig tartott.”

A piros ajtóra ragasztotta, pont a közepére, majd visszament a folyó melletti ágyhoz.

Családi árulások a házak és a keményen megszerzett függetlenség miatt végigfutnak egy mostohaapa történetén, aki zöldajtós házat adott el, miközben mostohalánya Kuvaitban szolgált, és egy anya is, aki lánya nevét aláírta a hálaadás pultján. Egy másik családtag számára, aki bajba került, olvasd el egy unokát a történetet, akit Port Canaveralban hagytak el.