A papír kicsúszott Richard ujjai közül. A térdei megadták magukat, és összeesett a vastag szőnyegre, amelyet szakadt melegítőnadrág és zsíros konyhai rongyok vettek körül. Richard Khloe sikolya megtörte a csendet. Kikapta a levelet, elolvasta, majd a tervezői táskáját egyenesen Richard arcába dobta. Te csaló gazember.
Te idióta. Te teljesen sikoltottáltál Kloe, újra meg újra megütötte a táskáját. Azt mondtad, gazdag vagy. Azt mondtad, mindened megvan. Egy bőröndnyi szemetet hoztál.
Párizsban vagyunk, Richard. Párizsban pénz nélkül. A kártyám csak egy éjszakát fedezett. Mit fogunk enni holnap? Hogyan jutunk haza?
Richard nem válaszolt. Csak üres tekintettel bámulta a téglahalmot. A világa összeomlott. A hotel mennyezete úgy érezte, mintha ráomlana. Emlékezett Victoria mosolyára azon a reggelen. A csókja az arcán, a szalonna és a tojás.
Rendben, jó szórakozást. Most már értette. Nem egy jókívánságokat küldő üzenet volt. Ez halálos ítélet volt. Az ablakon kívül az Eiffel-torony gyönyörűen csillogott, mintha gúnyt űzne a két bolondból, akik percek alatt a világ tetejéről a pokol mélyére zuhantak.
Az első párizsi éjszakájuk, amelynek szenvedéllyel és luxussal kellett volna telnie kellett, egy holdsbred nélküli verekedéssé alakult. A lamarie-i elnöki lakosztály háborús övezet volt. “Hazug állat!” Khloe sikoltott. Hangja hangosan hangosan szólt. Két órán át folyamatosan szidta őt.
Párnákat, egy kis vázát, sőt még a szobaszerviz étlapját is dobta Richardra, aki a kanapén kuporgott. Richard korábban arrogáns arca káosz volt. Egy piros karcolás borította az arcát. Khloe körmei elkapták, amikor a pénztárcájáért harcoltak, hogy megnézzék a megmaradt készpénzét. Csak néhány száz dollár és néhány szabad euró volt.
Kloe, nyugodj meg. Tisztán kell gondolkodnunk. Richard védekezett meg, felemelte a kezét. A káromkodás nem változtatja meg, mi van a bőröndben. Gondolkodj.
Chloe hisztérikus nevetést hallatott. A dühkönnyek tönkretették a sminkjét, szellemnek tűnt. Te rángattál egy másik kontinensre. Birkin táskákat és európai túrákat ígértél. És hoztál egy doboz szemetet.
Tudod, hogy elhagytam a sugar daddy-met miattad? Mindent kockáztattam, mert azt hittem, tényleg túljársz a feleséged eszén. Te voltál az, akit átvertek. Ezek a szavak átszúrták Richard mellkasát. Te voltál az, akit átvertek.
A mosolygó Victoria képe, amint átadja neki a csomagját, újra és újra lejátszódott a fejében. Hogyan lehetett ilyen ostoba? Hogyan lehetett ennyire önelégült, hogy azt gondolta, Victoria csak egy tudatlan háziasszony? Victoria egy Wall Street-i szintű cápa volt. A versenytársait olvasta a hivatásából, és a saját férje volt a legkönnyebb célpont mind közül.
Még megvannak a visszaúti jegyeink, ugye? kérdezte Kloe hirtelen, kétségbeesett reménysugárral a szemében. Nézd meg az e-mailedet. A visszaút. Richard kétségbeesetten kutatott a zsebébe a telefonja után.
Megnyitotta az e-mailjét, hogy megtalálja a repülőjegy visszaigazolását, de a szerencséje még nem ért véget vele. “A fenébe,” lehelte Richard. “Mi? Ne mondd, hogy törölték a jegyeinket.” Khloe hangja remegett. Most érkezett meg az értesítés.
A jegyeket a fő kártyabirtokos csalás gyanúja miatt törölte. “Victoria, lemondta a hazafelé tartó járatunkat.” Kloe vérfagyasztó sikoltást hallatott, és a földre zuhant, zokogva és ököllel a drága szőnyegbe csapva. Egy másik kontinensen rekedtek. Nincs pénz, nincs hazajegy. És holnap reggel kidobják őket ebből a hotelből, mert Khloe hitelkerete teljesen kimerült.
A reggel Párizsba szürke, borult égbolttal érkezett, amely mintha gyászolná e két kapzsi lélek sorsát. Hajnali 10-kor megszólalt a szoba telefonja. A recepció emlékezteti őket a kijelentkezésre. Nehéz lábakkal Richard és Kloe kivonszolták magukat a szobából. A gyomruk hevesen korgott.
Nem ettek a repülő óta. Az éhség kezdte rágni az eszét, csak egy ösztönös túlélési ösztön maradt benne. Richard elhúzta az üres Louis Vuitton csomagtartót. A téglákat és rongyokat a fürdőszobai szemetesbe dobta. Most a bőrönd olyan üres és súlytalan volt, mint a méltósága.
Megtartotta, mert ez volt az egyetlen értékes tárgyuk, ami még megmaradt, remélve, hogy eladhatja egy vintage boltnak. A recepciós egykori meleg mosolya most jeges volt. A szobakulcs, Missure, mondta kifejezéstelenül. A kijelentkezés után átlökték őket a forgóajtókon, és vissza a hideg párizsi járdára. A harapós őszi szél azonnal megcsapta őket.
Kloe szorosabban magára tekerte vékony ballonkabátját, nemcsak a hidegtől, hanem a tiszta rettegéstől is reszketett. Most azt, amit Kloe követelt? Éhes vagyok, Richard. Enni akarok. Én is éhes vagyok, Chloe.
Ne nyafogj. Richard kiáltotta a stresszét, teljesen kimerítve a türelmét. Gyerünk, keressünk ingyenes Wi-Fi-t. Fel kell hívnom Victoriát. Ő az egyetlen kiútunk.
Könyörögni fogsz tőle segítségért. Nincs benned semmi szégyenérzet? Khloe gúnyosan mosolygott. Nem érdekel a szégyen. Meg akarsz fagyni és az utcán élni?
Végigsétálnak az R de Ravolin. A cukrászdák kirakatában croissant-okat és macaronokat mutattak be, amitől összefutott a nyál, de csak nyálukat tudták lenyelni. Az arra járók stílusosan voltak öltözve, nevettek és élvezték az életet. Richard és Kloe úgy érezték magukat, mint eldobott idegenek. Végül találtak egy nyilvános parkot, ahol ingyenes városi Wi-Fi is elérhető.
Richard egy hideg padon ült, kezei remegtek, miközben megnyitotta a WhatsAppot. A felesége neve még mindig ott volt. Régen törölni akarta. Most ez a név volt az egyetlen mentőöve. Richard megnyomta a videóhívás gombot.






