2
. RÉSZ Maya elérte az első ajtót, és kinyílt a pilótafülke ajtaja. A forró avionika éles illata, a dohos kávé és a nyers feszültség töltötte be a szűk teret. Mark Davis kapitány a bal ülésen ült, arca sápadt volt, teljesen a repülési kijelzőre koncentrálva.
Mellette az első tiszt eszméletlenül feküdt a jobb ülésen, oxigénmaszkot az arcára erősítve.
Mark visszanézett Mayára, és végignézte a hétköznapi utazóruháit. “Van katonai repülési tapasztalatod?”
“Igen, uram.”
“Milyen repülőgépek?”
“F-16 Falcons.”
A kapitány habozott. “Mikor voltál utoljára a vezérlőnél?”
Maya megállt. “Tizennyolc hónappal ezelőtt.”
Mark összeszorította az állát. “Jelenlegi jártasságra van szükségem, nem emlékekre.”
Mielőtt Maya válaszolhatott volna, éles rezgés futott végig a törzsen. Nem légköri turbulencia volt; Ez egy természetellenes, ritmikus zár volt.
Maya szeme egyenesen a fő repülési kijelzőre siklott. “Mióta rezgő így a vezérlőoszlop?”
Mark összevonta a szemöldökét. “Kb. tíz perc.”
Maya belépett a pilótafülkébe, szemei végigpásztázták a hangszereket. “Vezess végig rajta.”
Mark a státuszképernyőkre mutatott. “Az automata pilóta figyelmeztetés nélkül kikapcsolt. A repülésirányító számítógép ellentmondásos hibakódokat kezdett dobni, majd az első tisztem hirtelen zsibbadásra panaszkodott a karjában, közvetlenül azelőtt, hogy összeesett.”
Maya alaposan megnézte az eszméletlen másodpilótát. “Ugyanazt a legénységi ételt ette, mint te?”
“Nem. Ő hozta a saját termoszát a kávéval a terminálról.”
Maya ösztönei fellángoltak. “Volt már valakinek a legénységben tünetei?”
“Nem. Csak ő.”
Maya tanulmányozta a digitális kijelzőket. Bár hónapok teltek el az utolsó bevetése óta, a taktikai kiképzése azonnal átvette az irányítást. Elemezte az adatokat, összevetette a műszer értékeit, és hallgatta a motor hangmagasságát.
A jet magától kissé jobbra dőlt. Mark megragadta a igámat, hogy kijavítsa.
“Ne küzdj ellene,” mondta Maya határozottan.
“Egyensúlyban kell tartanom minket—”
“Egy sérült bemeneti jellel küzdesz,” vágott közbe Maya. “A repülésirányító számítógép harcol a kézi bemeneteddel.”
Mark ránézett. “Honnan tudod ezt?”
“Mert már éreztem egy repülésvezérlő hibát,” mondta halkan Maya.
Mark egy pillanat alatt úgy döntött, hogy megbízik benne. Felnyúlt, és elszigetelte az egyik másodlagos repülésirányító csatornát. A törzs egyszer megrándult, de a durva rezgés azonnal kisimult.
Mark őszinte meglepetéssel nézett rá. “Igazad volt.”
Maya nem ünnepelt. Gondolatai visszatértek a 8. sorhoz, ahol Leo aludt. Biztonságosan le kellett juttatnia ezt a gépet.
Az előtte lévő időjárási radar intenzív atlanti viharrendszert mutatott. Az üzemanyagtartalék szűkös volt, és az első tiszt még mindig nem reagált.
Ekkor egy orvos, akit az utastérből hívtak, lépett a pilótafülke ajtajához. “Kapitány, el kell mondanom valamit. Most vizsgáltam meg az első tisztedet. Ez nem orvosi vészhelyzet – a tünetei akut kémiai toxicitásra utalnak.”
Nehéz csend telepedett a repülőfedélzetre.
Maya a középkonzol felé nézett, ahol a másodpilóta termosza állt. Eltűnt.
“Hol a kávés termoszja?” kérdezte Maya élesen.
A vezető légiutas-kísérő zavartan nézett körbe. “Néhány perccel ezelőtt itt volt.”
Jeges hideg futott végig Maya gerincén. Ez nem egy sor szerencsétlen műszaki hiba volt. Valaki szándékosan mozgásképtelenné tette a másodpilótát, és a bizonyítékokat épp most távolították el.
“Zárd be a pilótafülke ajtaját,” parancsolta Maya.
Mark ránézett. “Szerinted ez szándékos volt?”
“Azt hiszem, valaki gondoskodott róla, hogy a másodpilótád ne tudja vezetni ezt a gépet,” válaszolta Maya hidegen.
Amikor megkezdték vészleszállásukat egy észak-spanyol repülőtér felé, újabb figyelmeztető csengő hangzott meg. A jobb futómű elsődleges hidraulikus rendszere gyorsan csökkent a nyomásból.
Aztán megszólalt a pilótafülke ajtaja bejárati billentyűzete. Valaki kint próbálta felülírni a zárat.
Mark ellenőrizte a biztonsági monitort. “Richard Sterling az.”
Maya szeme összeszűkült. “Ki ő?”
“Légitársaságunk repülési műveletek igazgatója. Első osztályon utazott.”
A vezető légiutas-kísérő hangja a kabin interfonján keresztül pánikba esett. “Kapitány, ne nyissa ki az ajtót! Mr. Sterling belépést követel a pilótafülkébe, azt állítva, hogy végrehajtó hatalma van!”
Minden összeállt Maya számára: a hirtelen rendszerhibák, a mérgezett másodpilóta, a hiányzó bizonyítékok, és most egy vezető követelte, hogy bejusson a pilótafülkébe egy kritikus vészhelyzetben.
A légiutas-kísérő hangja visszaszólt a telefonon: “Kapitány, az orvos talált egy kis műanyag fiola kupakot a másodpilóta ülése alatt.”
Mark kinézett az esőtől csúszós kifutópályára, amely a sötét viharfelhők között bukkant elő. “Most azonnal le kell juttatnunk ezt a gépet.”
Maya a jobb ülésre ült, átcsúszott a másodpilóta pozícióba, és bekötötte magát. “Először szállj le a géppel. A többit a földön intézd.”
A sugárhajtású gép erős esőben és oldalszélben érkezett meg végső megközelítésére. Ahogy Mark forgatta a futómű kart, csak két zöld fény világított a panelen. A jobb főfogaskerék nem mutatott lefelé és zárt jelzést.
Mark mély levegőt vett. “Ha az a fogaskerék összeomlik a leszálláskor, lecsúszunk a kifutópályáról.”
Maya a másodlagos vezérlőkre tette a kezét, érintése stabil és pontos volt. “Támogatlak.”
“Még sosem szálltál le kereskedelmi utasszállító repülőgépen,” mondta Mark.
“Nem,” válaszolta Maya, egyenesen előre bámulva a kifutófényeket, és egy pillanatra a kisfiára villant fel, aki a 8. sorban várakozott. “De van egy fiam a 8. sorban, és hazaviszem.”






