Most már megértette, hogy a múlt sosem tűnik el igazán, és a veszteségek sosem szűnnek meg teljesen a fájdalomtól. De az embernek nem kell a gyásza rabja maradnia.

A repülőtér közelében állva, miközben egy gyakorló repülőgép felszállt a tiszta kék égre, Maya fogta Leo kezét. Évek óta először nem látott szellemet a felhők között. Látta a jövőt.

Leo felnézett rá, ragyogó mosollyal, miközben a gép felette szállt. “Meg tudnád tanítani egyszer azt repülni, anya?”

Maya lágyan mosolygott, letérdelt, hogy megölelje. “Nagyon szívesen, drágám. Itthon vagyok.”