“Nem kaptunk értesítést.”
“Zárva adták be.”
“Milyen alapon?”
Abernathy bíró végignézett a szemüvegén.
“Egy alapon, amit átnéztem és jóváhagytam.”
Richard élesen Caldwell felé hajolt.
“Mi ez?”
Caldwell suttogott valamit.
Richard Tommy felé nézett.
Tommy a pulpituson maradt.
Abernathy bíró bólintott.
“Folytathatja, Mr. Riggsby.”
Tommy a hátsó ajtók felé fordult.
“Be tudnád engedni, kérlek?”
A szoba elcsendesedett.
Az ajtók kinyíltak.
Egy férfi lépett be fekete bőr attasé táskával.
Magas volt, talán a hatvanas évei közepén, ezüst haját szépen lehúzták az arcáról.
A szénszínű csíkos öltönyje visszafogott, de egyértelműen drága volt.
Úgy sétált, hogy a galériára nézett volna.
Anélkül, hogy Richardra nézne.
Anélkül, hogy Caldwellre nézett.
Mégis, Caldwell reagált előbb, mint bárki más.
Testtartása megmerevedett.
A keze megállt egy fájl felett.
Richard látta őt.
“Ki az?”
Caldwell nem válaszolt.
Az ezüsthajú férfi tovább haladt a folyosón.
Richard közelebb hajolt.
“Harrison.”
Még mindig semmi.
“Ki az?”
Végül Caldwell megszólalt.
“Charles Kensington.”
A név semmit sem jelentett nekem.
De mindenki másnak jelentett valamit.
Egy férfi suttogta a galériában a mellette álló személynek.
Richard egyik munkatársa abbahagyta a gépelést.
Abernathy bíró meglepetés nélkül figyelte Kensington közeledését.
Kensington érkezett az asztalunkhoz.
Először a belépés óta, közvetlenül valakire nézett.
Én.
Finoman a vállamra tette a kezét.
“Jól csinálod.”
Összeszorult a torkom.
Aztán a pulpitiumhoz sétált.
Tommy félreállt.
Kensington a fára tette az attasé tokját, és kinyitotta.
“Jó reggelt, Tisztelt Bíróság. Charles Kensington társjogosként jelenik meg a kérelmező Samantha Hayes mellett.”
Caldwell ismét felállt.
“Megújítom az ellenvetésemet.”
Abernathy bíró alig nézett rá.
“Feljegyezve.”
Kensington eltávolított egy vékony halom dokumentumot.
“A bíróság engedélyével szeretném folytatni a keresztkérdéseket a Blue Horizon Holdings ügyében.”
A bíró Millerre nézett.
Aztán Richard.
“Folytasd.”
Kensington a tanúk tanúpadjához lépett.
“Mr. Miller, tanúskodott arról, hogy a Blue Horizon Holdings jelentős európai veszteségeket szenvedett.”
“Igen.”
“És ezek a veszteségek csökkentették a Montgomery Logistics értékét.”
“Igen.”
“Átnézted azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a Blue Horizon létezik.”
“Igen.”
Kensington megállt.
“Milyen dokumentumok?”
Miller felsorolta őket.
Adóbevallások.
Szabályozási értesítések.
Banki nyilvántartások.
Vállalati jelentések.
Kensington hallgatott.
Ezután egy oldalt helyezett el a pulpitusra.
“Önállóan ellenőrizted a regisztrációs számot, amely azokon a dokumentumokon szerepel?”
Miller habozott.
“A nekem nyújtott tanúsított anyagra támaszkodtam.”
“Ez nem az én kérdésem volt.”
Miller megmozdult.
“Nem.”
Kensington Abernathy bíró felé nézett.
“Tisztelt Bíróság, a ma reggel közzétett pénzügyi nyilvántartási válaszok szerint nincs működő cég a dokumentumokban szereplő személyazonosság alatt.”
Caldwell felállt.
“Ellenvetés. Hiányos jellemzés.”
Kensington ránézett.
“Teljessé tudom tenni.”
Felemelt még egy oldalt.
“A Blue Horizon Holdings, ahogyan azt a védelem bejelentései képviselik, nem létezik.”
Három másodpercig senki sem mozdult.
Aztán Richard hátrébb lépett az asztaltól.
A széke végigcsiklott a padlón.
Caldwell megragadta a karját.
“Ülj le.”
Richard félig állva maradt.
“Ez nevetséges.”
Abernathy bíró élesen nézett rá.
“Mr. Montgomery.”
Richard ült.
Kensington visszafordult Millerhez.
“Tudtad, hogy a Blue Horizont nem lehet függetlenül ellenőrizni?”
“Nem.”
“Mr. Montgomery mondta önnek?”
“Nem.”
“Valaki a Montgomery Logistics-tól árult el alternatív regisztrált személyazonosságot?”
“Nem.”
Kensington bólintott.
“Akkor beszéljük meg, hová kerültek a jelentett veszteségek.”
Caldwell felállt.
“Tisztelt Bíróság, az ügyvéd megpróbálja rajtaütni a védelmet olyan anyaggal, amit még nem vizsgáltunk át.”
Kensington egyenletesen válaszolt.
“Az alapul szolgáló iratok ma reggel váltak elérhetővé a korábban korlátozott eljárások alapján. Másolatokat adnak.”
Egy hivatalnok mindkét asztalhoz lépett okiratokkal.
Abernathy bíró elolvasta az első oldalt.
A testtartása megváltozott.
Előrehajolt.
“Folytasd.”
Kensington kék ledgert állított elő.
“Mr. Miller, ismeri az Aegis Trustot?”
Miller rámeredt.
“Nem.”
“Egy magánvagyonkezelési művelet Cipruson?”
“Nem emlékszem.”
“Ismered a Sapphire Ventures-t?”
“Nem.”
Kensington kinyitotta a könyvelést.
“Az átutalási nyilvántartások szerint az európai műveletekhez kötött több, szinte azonos összegű átutalások követték az Aegis Trusthoz kapcsolódó számlákra.”
Miller Richard felé nézett.
Richard egyenesen előre nézett.
“A fogadóstruktúra” – folytatta Kensington – “a Sapphire Ventures által tartott.”
Caldwell arca megkeményedett.
Richard felé hajolt.
“Azt mondtad, nincs nem nyilvános külföldi vagyon.”
Richard suttogott valamit, amit nem hallottam.
Caldwell elhúzódott.
Kensington Millerre nézett.
“Ki a Sapphire Ventures tulajdonosa?”
“Nem tudom.”
“Szeretnéd?”
Miller nem szólt semmit.
Kensington felemelte a tulajdonosi rekordot.
“Az itt felsorolt haszonélvezeti tulajdonos Richard Montgomery.”
A tárgyalóterem halkan reagált.
Nem drámai robbanás.
Valami fontosabb.
Az emberek abbahagyták a meghallgatást kiszámítható válásként kezelni.
Egy nő a galériában leengedte a telefonját.
Egy újságíró félúton becsukta a laptopját.
Miller hátrébb húzódott a mikrofontól.
Caldwell lassan levette a kezét Richard karjáról.
Richard újra felállt.
“Ezt félre állítják.”
Abernathy bíró ránézett.
“Ülj le.”
“A Sapphire Ventures egy legitim átszervezési stratégia része volt.”
Kensington várt.
Richard folytatta.
“Vannak adózási okok. Nemzetközi leányvállalatok. Engedélyezési megállapodások.”
Kensington Miller felé fordult.
“Valamelyik magyarázatot kapta neked?”
Miller nyelt egyet.
“Nem.”
“Az Aegis áthelyezések benne voltak az audit csomagodban?”
“Nem.”
“Azt mondták, hogy a Sapphire Ventures Montgomery úr tulajdona?”
“Nem.”
Miller újra Richardra nézett.
“Mit kaptál pontosan neked?”
Miller habozott.
“Jelentések a vállalati pénzügytől.”
“Eredeti banki nyilvántartások?”
“Nem.”
“Közvetlen szabályozó megerősítések?”
“Nem.”
“Független számlakivonatok?”
“Nem.”
Kensington hagyta, hogy a csendben maradjon.
Aztán Miller megszólalt anélkül, hogy megkérdezték volna.
“Átnéztem, amit kaptam.”
Richard előrehajolt.
“Daniel.”






