Lilia felakasztotta bézs ballonkabátját a folyosón lévő akasztóra, és belépett a nappaliba. Ma egy órával korábban hagyta el a klinika recepcióját.
Remélte, hogy gond nélkül beszélgethet az anyósával. De a nappaliban Violetta Gavrilovna nem volt egyedül.
Pont a szőnyeg közepén a sógornője, Serafima guggolt egy divatos melegítőben, hangosan kibontva egy vastag, arany mintákkal díszített tapéta tekercset a padlón.
Violetta Gavrilovna leült a bőr karosszékbe, lábait bolyhos papucsba takarva, és üzletszerű hangon kezdett parancsokat adni:
“Tekerd ki még jobban, Serafima, a fény felé! Szerintem túl sötét lesz a nagy hálószobához. Bár ezek a minták tökéletesen illenének a fehér komódodhoz!”
“Ó, anya, gyönyörű az árnyalat!” Serafima nyafogott, hosszú bordó körmeivel kopogtatva a zsemlét.
“Valójában a legújabb gyűjteményből van. Tegnap alig sikerült négy tekercset elcsípnem akciósan!”
“Ez érdekes,” jegyezte meg Lilia, megállva a porcelán szekrénynél.
“Szóval kinek a hálószobájáért vannak ezek az arany minták?”
Serafima összerezzent, és gyorsan feltekerte a tapétát. De Violetta Gavrilovna, lila gombos pulóverében, még csak fel sem vonta a szemöldökét. Csak igazította meg a festett vörös fürtjeit, és betegesen édes mosolyt villantott.
“Na, nézd csak, ki az!” énekelte az anyósa.
“Mi hozott haza ilyen korán, drágám? Nem tartanak a klinikán hatig?”
“Átadtam a műszakomat a kollégámnak,” válaszolta Lilia.
“Szóval, mi ez a felújítás, amit ti ketten terveztek?”
Csak egy hete járt le Lilia banki befizetése. Tavaly ősszel eladta a nagymamája kis vidéki házát, és szép összeget keresett belőle.
Lilia gondosan félretett egy szerény lakásra a klinikája közelében, remélve, hogy nyugdíjas éveiben kiadhatja majd plusz jövedelemért.
Ő és Yakov öt éve voltak házasok. Ez mindkettőjük második házassága volt, és nem született közös gyerekük.
Lilia tágas, két hálószobás lakásában laktak.
Jakovnak maga nem volt sok – csak egy kis részesedése anyja negyedik emeleti Hruscsovkájában, ahol Violetta Gavrilovna a harminchét éves, állandóan munkanélküli, Szerafimával élt.
És micsoda véletlen! Közvetlenül Lilia letéti lejárta előtt az anyósának hirtelen ‘feladta a szolgálatot’ a térde. Aztán tíz nappal ezelőtt állítólag kirobbantottak a csövek abban a Hruscsovkában.
Így Yakov elhozta az anyját hozzájuk, két hatalmas, kockás táskával együtt, amelyek még mindig a porcelánszekrény mellett voltak felhalmozva.
A férje bocsánatkérően dörzsölte az orrát, és megkérte Liliát, hogy engedje az anyját egy hétre, amíg a karbantartó csapat kicseréli a rothadt csöveket.
Tíz napon át az anyósával és Yakov Lilián dolgoztak, próbálva meggyőzni, hogy ne vegyen lakást csak azért, hogy kiadhassa.
Azt javasolták, hogy egyesítsék családi erőforrásaikat: adják el anyjuk Hruscsovkáját, adják hozzá Lilia megtakarításait,
és vegyenek egy tágas, két hálószobás lakást lifttel a második emeleten.
“Miért, mit értesz az alatt, hogy ‘milyen felújítás’, drágám?” Violetta Gavrilovna gügyögött.
“Az új, liftes lakásban, természetesen! Serafimával ma reggel elmentünk megnézni. Lenyűgöző! Világos szobák, hatalmas erkély!”
“Várj egy percet,” Lilia összevonta a szemöldökét.
— De még nem vettünk semmit. Még a Hruscsovkádat sem tetted eladásra. Egyébként, hogy áll a pipás helyzeted, Violetta Gavrilovna? A lakóirodából érkező vízvezeték-szerelők befejezték a fürdőszoba falának javítását?
Az anyósom fájdalmas arckifejezést vett fel, és legyintett a telt kezével.
— Ó, ne is kérdezd! Ott egy katasztrófa – nedves, koszos padló térdig.
Yakov tegnap hívta a szerelőt, és azt mondta, még egy hónap kell, mire bárki beléphet oda. Szóval most el kell viselned engem. Végül is mindannyian család vagyunk – nem leszel szegény tőle!
— Értem, — mondta Lilia lassan.
— Szóval, akkor még egy hónap. A padló még térdig piszkos volt.
— Így van, kedvesem! Hosszú életet éltem, de még sosem láttam ilyen rendetlenséget a közmunkások részéről!
— És Serafima ott van az új, szakállas barátjával, ahogy gázoló bakancsban vánszorgnak a sárban? — kérdezte Lilia nyersen.
— Vagy tegnap pont a törött csövek tetejére fektetted az új matracot?
Serafima felnyögött, és a tapéta tekercsét a szőnyegre ejtette. Piros foltok jelentek meg Violetta Gavrilovna arcán. De egy pillanattal később az anyósom kiegyenesítette a hátát, és fennhéjázóan felemelte az állát.
Ismered azt a fajta embert, aki amikor hazugságon kapják, azonnal megpróbálja hibáztatni azt, aki leleplezte őt?
— Kémkedsz a lányom után vagy mi?! — vágott vissza Violetta Gavrilovna.
— Ki mondta neked mindezt? Lehet, hogy Zinka a harmadik emeletről megint beszél?
— Így van, — erősítette meg Lilia.
— Ebédnél összefutottam Zinaidával a recepción. Nagyon meglepődött, amikor a cső eltöréséről kérdeztem.
Azt mondta, hogy a lépcsőház száraz és meleg, és állítólag Violetta Gavrilovna egy fürdőbe ment. Közben Serafima az elmúlt két hétben ott él egy szakállas fickóval.
— Na és, megoldottad a század bűnét! — vágott vissza Serafima, miközben felvette a tapétáját a földről.
— igen, egy férfival élek! Mi van, féltékeny vagy?!
— Kiderült, hogy egyáltalán nem volt vészhelyzet, — mondta Lilia, miközben az anyósára nézett.
— És a térdeid nem adják fel a szolgálatot. Most csináltál helyet a lakásodban Serafimának és a barátjának, miközben te ideköltöztél a teljes ellátásért.
— Így van, megtettem! És ne merj leszidni! — jelentette ki Violetta Gavrilovna parancsoló hangon.
— Serafima harminchét éves! Magánéletre van szüksége! Hová hozhatna egy rendes férfit, ha én egy vékony fal mögött köhögök?
— Csak hogy tisztázzuk, komoly a helyzet Ruslan és köztem! — szólt közbe a sógornőm.






