Odament az asztalunkhoz, előhúzta a vastag mappát, amit Tate hétfőn szolgált fel nekünk, és átlapozta a FEB feliratú fület. A sürgősségi nyilvántartások. Tate saját kiállítása. Azt, akit most felállt, és a történetemnek nevezte.
“Tisztelt Bíróság, mielőtt lelép. Jegyzőkönyv kedvéért, mivel ezeket a felperes nyújtotta be.” Teljesen elolvasta. “Triázs jegyzet, február 11., 23:52. ‘A beteg szerint lépcsőn csúszott meg. A férj, aki közvetlenül a beteg mögött áll, válaszol a kérdéseire. A beteg minden válasz előtt a férjére néz. A beteg visszautasította a magáninterjút.'”
Becsukta a mappát.
“Ez az ő múltja, Mr. Tate. Te adtad be.”
Tate arca azt tette, amit Jody arca öt év házassága alatt soha nem tett. A gallértól felfelé lassan, piros lett, ahogy egy hőmérő teszi egy rajzfilmben.
Odahajolt az ügyfeléhez, és halkan mondott valamit. Jody hangosan mondta: “Azt mondtad, ezek segítettek nekünk.”
Nevettem. A földre. Egy kekszkel a kezemben. Fájt a csípőm, és nem érdekelt.
Webb bíró összegyűjtötte a mappát, a nyilatkozatot és a szemüvegláncot. Felállt, és a köpeny magasabbnak tűnt, mint amire emlékeztem, ami vicces, mert legutóbb hat éves voltam, és akkor úgy nézett ki, mint egy épület.
Lement a három lépcsőn. Thanh mellé térdelt, a szőnyegre, a köpenyben.
“A csípőd,” mondta.
“Csak a csípőm, azt hiszem.”
“Még mindig azt mondod, hogy ‘szerintem’ minden után.” Megrázta a fejét. “Hatkor csináltad. ‘ Azt hiszem, fogat mostam.'”
A könyvjelzőt a kezembe tette. A szalag meleg volt a tenyeréről.
“Visszaadom rendesen, amikor nem vagyok tanú,” mondta. “Most tartsd meg a helyed.”
A mentőszemélyzet a dupla ajtón lépett be. Közvetlenül mögöttük egy nő jött szürke nadrágöltönyben, ügyészi jelvényrel a nyakrokon, és egyenesen elment a férjem mellett, oda a barna csizmában lévő lányhoz.
Grayson bíró tárgyalóterme
Meera jól volt.
A sürgősségi osztály négy órát tartott a monitoron, és az orvos, egy magas fiú, Ravi, aki úgy nézett ki, mintha azon a reggel végzett volna, azt mondta, hogy a szívverés “őszintén szólva mutogatás.” A csípőm egy padlizsánnak akkora és színű zúzódás volt. Hatkor már otthon voltam.
Nem Jody otthona. Thanh vendégszobája, ahol a macskája egész éjjel a hasamon ült, ahogy mondták neki.
A kerületi ügyészség a következő kedden vádat emelt Ms. Gibson ellen. Erőszak egy terhes nőnél. A hozzá csatolt tanúvallomást Florence A. Webb írta alá, Thanh kinyomtatta, és szó nélkül átadta nekem, és kilenc alkalommal olvastam el. Két oldal hosszú volt. Leírta a csizmákat.
Öt hétbe telt, mire újra bíróság elé kerültünk. Grayson bíró, ötödik tárgyalóterem, egy emelet fel. Ugyanaz az épület, ugyanaz a fagyasztó levegő. Ekkor már harminchat hetes voltam, és úgy sétáltam, mint egy kanapé, akit két ember, akik nem értenek egyet, mozgatnak.
Jody anyja a galériában volt.
Ez Thanh ötlete volt. Azt mondtam: “Miért jönne el?” és Thanh azt mondta: “Mert elmondtam neki, amit hallani fog, és egy nő, aki vett a fiának tengerészkék öltönyt, tudni akarja, mit csinál benne.”
Kay Dupree hatvanöt éves volt, és a térdén ült a második sorban, a táskája a térdén. Nem nézett rám. Ez rendben volt. Nem volt ott nekem.
Ms. Gibson nem volt ott. Az ügyvédje azt mondta neki, hogy maradjon távol minden Caddo megyei tárgyalótermtől, ahol nem szerepel a neve.
Eugene Tate ott volt, és nem ugyanaz az ember. Elvesztette a számla hangját. Most már úgy beszélt, mint a vásárló.
Jody hangosan jött be. Hozott magával egy mappát és egy új, szénszínű öltönyt, senki sem fizette el részletekben. A folyosón megpróbálta megragadni a karomat, és Thanh azt mondta: “Érintsd meg, és a helyettes leírja, melyik kez,” és a zsebébe tette.
Bent beszélt először és leghosszabb időben.
“Tisztelt Bíróság, szeretném, ha meghallatszanak valamit, mert mindez nem fair. Kilenc vállalkozást vezetek ebben a városban. Az arcom az I-49-es úton van. Vannak alkalmazottaim, akiknek családjuk van. És egy bíró, aki kiderült, hogy a feleségemet vigyázta, úgy döntött, hogy felhívja az ügyészt az én alkalmazottamra. Bizonyíték nélkül.”
Grayson bíró ötvenes éveiben járt, és olyan volt, mint aki hallotta már minden mondatot, ami “futok” söyle kezdődik.
“Mr. Dupree, a bizonyíték egy ülő bíró, aki látta.”
“Elfogult.”
“Ő tanú. Az elfogultság a Ms. Gibson ügyében az esküdtszék javára.” Lapozott egy lapot. “Ideiglenes végzések, egy meg nem született gyermek felügyelete és az ügyvéded által kidolgozott egyezséggel jöttem ide. Mr. Tate?”
Tate felállt. Ránézett Jodyra, majd Kay Dupree-re a második sorban, majd lefelé az asztalra.
“Tisztelt Bíróság, a válaszadó visszavonja a javasolt felügyeleti menetrendet.”
Jody az egész testét forgatta. “Ezt nem beszéltük meg.”
“Pénteken megbeszéltük,” mondta halkan Tate. “Nem hallgattál rá.”
Aztán Thanh felállt. Nem emelte fel a hangját. Nem kell. Újra elolvasta a triázslevelet, az egészet, lassan, Jody anyjával három sorral hátrébb.
A férj, aki közvetlenül a beteg mögött áll, válaszol a kérdéseire.






