Clara száma ott volt. Ahogy a család rendszeres autószervizének elérhetőségei is.
Jennifer mindkettőt áthagyta.
Felhívta Juliant.
Szinte azonnal válaszolt, annak ellenére, hogy New York és Szingapúr között tizenkét órás időkülönbség volt.
“Jenny?”
“Julian.”
A hangja elcsuklott.
Kezét a szájára tette, próbálva kontrollálni a kiszökő zokogást.
“Julian, szükségem van rád.”
Válasza rövid csend után jött.
“Hol vagy, Jenny? Úton vagyok.”
Jennifer annyit mondott neki, hogy elmagyarázza, nem térhet haza.
Nem kérdezte meg, miért maradt ilyen sokáig Roberttel. Nem kérdőjelezte meg az ítéletét.
Megkérdezte, hol van, biztonságban van-e, és hová akar menni.
Mire a taxija tovább vitte Manhattanbe, Julian már biztonságos helyet kezdett elrendezni neki.
A szingapúri Marina Bay-re néző penthouse-jából koordinálta New York-i biztonsági csapatát.
Magánrepülőgépet készítettek elő az érkezésére. Egy bútorított penthouse-t biztosítottak, amely a Mandarin Orientalhoz kapcsolódik és a család egyik vállalatán keresztül regisztrált.
Elias, Julian egyik legmegbízhatóbb biztonsági ügynöke New Yorkban, elküldték, hogy kísérje Jennifert, és biztosítsa, hogy biztonságban eljusson a lakásba.
Julian addig tartotta a kapcsolatot, amíg meg nem tudta, hogy biztonságban van.
Később titkosított videókapcsolaton keresztül beszéltek.
Jennifer megmosta az arcát, de az arcán még mindig látszott a konfliktus hatásai.
Julian azonnal észrevette.
Felnőtt életének nagy részét azzal töltötte, hogy ne reagáljon impulzívan a rossz hírekre. Nagy felvásárlásokat tárgyalt, pénzügyi válságokat kezelt, és milliárdokat érő vállalkozásokat érintő döntéseket hozott.
Ezek az élmények nem készítették fel arra a látványra, hogy a nővére egyedül ül egy ismeretlen lakásban, és nehezen magyarázza, miért hagyta el végül a férjét.
Julian félbeszakítás nélkül hallgatott.
Amikor a beszélgetés véget ért, néhány percig az íróasztalánál maradt.
Robert Thorne sosem volt olyan ember, akiben megbízott.
Jennifer házassága előtt Julian utánanézett Robert üzleti múltjának. Tudott egy korai társalapító agresszív bánásmódjáról, valamint a családi anyagi nehézségekről, amelyeket Robert évekig próbált maga mögött hagyni.
Észrevette a bizonytalanságot Robert gyakorlott magabiztossága alatt.
Egyszer, az esküvő előtt, Julian a lehető leggyengéden figyelmeztette Jennifert.
“Ő fellép, Jenny. Győződj meg róla, hogy tudjátok, ki ő, amikor a közönség már nincs ott.”
Jennifer szerelmes volt.
Julian tiszteletben tartotta a döntését, még akkor is, ha nem értett vele.
Most Szingapúr fényei felé nézett, és azon gondolkodott, mire épül Robert gondosan megtervezett vállalkozása.
A Thorne Dynamics értékes vállalat volt, de jelentős adósságot hordott, és elkötelezte magát ambiciózus növekedési előrejelzések mellett.
Robert személyisége elválaszthatatlanná vált a közképtől.
A befektetők részben azért hittek Nexusban, mert hittek benne.
Julian megértette, mennyire törékeny lehet ez a megállapodás, ha a cég igényeit komoly vizsgálatnak vetnék alá.
Felvette a biztonságos telefonját, és felhívta Harrison úrt.
Harrison a Davenport Capital egyik legtapasztaltabb stratégája volt, aki hozzászokott a bonyolult felvásárlásokhoz és nehéz vállalati vitákhoz.
“Harrison.”
“Julian?”
“Szabadítsd ki az én időbeosztásomat, és a tiédet is. Új projektünk van.”
“Célpont?”
“Thorne Dynamics. Robert Thorne vezérigazgató.”
Harrison megállt.
“Ez egy technikus, drágám. Húsz milliárd piaci kapitalizáció. Agresszív növekedés.”
“A piaci kapitalizáció illúzió,” válaszolta Julian. “Nagy befolyásra és egy ember személyiségének erejére épül.”
Utasította Harrisont, hogy kezdje a vállalat nyilvános állításainak vizsgálatával a Nexus-ról, különösen növekedési előrejelzéseit és a nagy ügyfelektől való függőségét.
Pénzügyi szakembereket akart, hogy átnézzék a számviteli beszámolókat.
És meg akarta érteni Robert és operatív igazgatója, Davies Johnson közötti kapcsolatot.
Julian tudta, hogy egy vállalkozás túlélheti a nehéz címlapokat, ha a vezetői egységesek maradnak, és a létszámok megtartják.
Azt is tudta, hogy a belső bizalmatlanság pénzügyi problémát vezetői válsággá változtathat.
Végül megbeszélte az éttermi incidenst.
Jennifer tapasztalatát végül nyilvánosan el kell ismerni, hitte, de csak azelőtt, hogy készen áll.
Az azonnali prioritás az volt, hogy a pénzügyi kérdések saját feltételeik szerint fejlődjenek.
Harrison figyelmesen hallgatott.
Julian világossá tette, hogy minden sebezhetőséget meg akar vizsgálni.
Robert magabiztosságon és kontrollon épített hírnevet. Julian azt akarta kideríteni, hogy ennek a magabiztosságnak mennyi bírja ki az önálló vizsgálatot.
A következő két hétben Robert úgy viselkedett, mintha az aryai incidens sajnálatos, de kezelhető nyilvánosság problémává vált.
Fényképek terjedtek az interneten. Néhány pletykaoldal arról számolt be, hogy a vezérigazgató és felesége heves összetűzésbe keveredtek.
A PR-igazgatója, Eleanor Vance agresszíven dolgozott a tudósítás korlátozásán.
Csapata megkérdőjelezte a spekulatív jelentéseket, jogi válaszokkal fenyegetőzött alátámasztatlan állításokra, és azzal érvelt, hogy a pár magánéletét megsértették.
A történet fokozatosan eltűnt a híradókból.
Robert győzelemnek értelmezte a csendet.
Jennifer nem válaszolt a hívásaira bosszantotta, de feltételezte, hogy végül visszatér.
Az első üzenetei bocsánatkérő voltak.
Később azzal vádolták, hogy engedte, hogy a testvére beavatkozzon a házasságukba.
Jennifer egyre kevesebbet olvasott belőlük.
Biztonságos lakásából kezdte átélni valamit, amit majdnem elfelejtett: megszakítás nélküli békét.
Reggelit ehetett anélkül, hogy kérdeznék. Felhívhatná Clarát magyarázat nélkül. Leülhetett volna egy ablak mellett egy könyvvel, és hagyhatta, hogy egy egész délután teljen el anélkül, hogy figyelembe venné Robert napirendjét.
Néha még éjszaka is felébredt.
Még mindig emlékezett az étteremre, amikor meglátta a tükörképét.
De már nem kellett úgy tennie, mintha a házasság egészséges lenne.
Két héttel Arya után Robert elnökölt egy találkozót a Thorne Dynamics felsővezetőivel.






