A kezei stabilabbak voltak, mint hetek óta.
A következő hónapban a Thorne Dynamics problémái tovább mélyültek.
Az üzleti hírműsorok többször is megvitatták a Croft Capital jelentését. A befektetési elemzők vitatkoztak, hogy a Nexus igazolhatja-e azokat a feltételezéseket, amelyekre a vállalat felépítette az értékelését.
Egy fontos szerződést egy európai logisztikai konglomerátummal határozatlan időre elhalasztottak.
A hivatalos magyarázat a piaci bizonytalanságra utalt.
Robert a késést újabb jeleként tekintette arra, hogy a cégébe vetett bizalom gyengül.
Ahelyett, hogy közvetlenül a problémákat kezelte volna, egyre védekezőbb lett.
Gyanította a hűtlenséget a vezetői körében, és két vezetőt bocsátott el, akik megkérdőjelezték stratégiáját.
Biztonsági ellenőrzéseket rendelt el az irodájában, és a hétköznapi nézeteltéréseket árulás bizonyítékaként kezdte kezelni.
Az a magabiztos férfi, aki egykor energikusította a megbeszéléseket, egyre elkalandozottabb és ingerlékenyebb lett.
Operatív igazgatója, Davies Johnson különösen aggódott.
Davies nyolc évet töltött azzal, hogy segített a Thorne Dynamics nemzetközi vállalkozássá alakításában.
Úgy értette a cég napi működését, ahogy Robert gyakran nem értette.
Robert imádta az új termékeket, a merész bejelentéseket és az ambiciózus növekedési célokat.
Davies aggódott amiatt, hogy a cég képes lesz-e teljesíteni a már feltett kötelezettségeiket.
Egy vezetői ülésen Davies arra biztatta Robertet, hogy közvetlenül foglalkozzon a számviteli kérdésekkel.
“Nyilatkozatot kell kiadnunk, és tisztáznunk kell a tőkehasználati politikánkat. Átláthatónak kell lennünk, hogy megállítsuk a vérzést.”
Robert nyíltan bosszúsan nézett rá.
“Átlátszó? Az átláthatóság gyengeség. Ez beismerés, hogy igazuk van.”
“Nem kell, hogy így legyen.”
“Mi megduplázzuk a dolgokat,” ragaszkodott Roberthez. “Bejelentünk egy új terméket. Még nagyobb növekedést vetítünk előre. Megmutatjuk nekik, hogy nem félünk.”
Davies előrehajolt.
“A előrejelzéseinket már megkérdőjelezik. Ez úgy fog tűnni, mintha figyelmen kívül hagynánk a problémát.”
Robert szemei összeszűkültek.
“Megkérdőjelezed a vezetésemet, Davies?”
“Kérdőjelezem meg a tervet.”
“Mert mostanában sok kételyt látok tőled. Harcosok kellenek, nem aggódók.”
A találkozó megállapodás nélkül ért véget.
Davies aggódóbban tért vissza az irodájába, mint korábban.
Éveket szentelt annak annak, hogy a cég működőképesnek legyen. Most úgy tűnt, hogy az alapítója kész kockáztatni a megmaradt hitelességét, ahelyett, hogy beismerné, hogy a pénzügyi helyzet magyarázatot igényel.
Nem sokkal később névtelen, titkosított e-mailek érkeztek Davies postaládájába.
Az első egy tervezet tartalmazott egy PR-nyilatkozatot, amely lehetséges átalakítási intézkedéseket tárgyalt.
Davies alaposan elolvasta.
A megfogalmazás arra utalt, hogy a vállalat nehézségeiért a működési hatékonysághiányok felelősek.
Mivel az operatív osztály jelentette neki, azonnal felismerte a következményeket.
A második e-mail két nappal később érkezett meg.
Utazási nyilvántartásokat és találkozók részleteit tartalmazták, amelyek arra utaltak, hogy Robert privátban beszélt egy vezetői keresőcéggel a vezérigazgatói jelöltekről.
Davies megnézte a dátumokat.
Több találkozó zajlott, miközben Robert nyilvánosan megnyugtatta, hogy a cégnek szüksége van a vezetésére.
Ezután jött egy harmadik üzenet.
Tartalmazott egy hangfelvételt a Thorne Dynamics korai éveiből.
A felvételen Robert arról beszélt, hogyan lehet úgy szervezni a társalapító távozását, hogy minimalizálja a korábbi partner pénzügyi részvételét.
A beszélgetés mélyen nem volt előnyös.
Davies többször is hallgatott rá.
Nem tudta önállóan meghatározni a felvétel körüli minden körülményt, de a hang egyértelműen Roberté volt.
Az üzenetek úgy tűnt, megerősítették azt a mintát, amit Davies régóta próbált nem beismerteni.
Robert értékelte a hűséget, miközben az neki szolgált.
Amikor valaki kényelmetlenné vált, ez a hűség kevés védelmet nyújtott.
Davies azokra az évekre gondolt, amelyeket későig dolgozott, állandóan utazott, és nehéz döntéseket magyarázott a bízó csapatoknak.
Hitt a cégben.
Még mindig hitt abban, hogy van egy megmentendő vállalkozás.
De már nem hitte, hogy Robert megvédené, ha ehhez hiba beismerése kellene lennie.
Közben Robert egyre instabilabbá vált a nyomás alatt.
Rosszul aludt, és sokat kezdett inni.
Nyilvános megjelenései feszültté váltak.
Egy vállalati szintű értekezleten megpróbálta helyreállítani a morált azzal, hogy a részvény csökkenéséért shorteladókat, újságírókat és féltékeny versenytársakat hibáztatta.
Megígérte az alkalmazottaknak, hogy a Thorne Dynamics erősebb lesz, mint valaha.
A szavai ismerős magabiztosságot mutatkoztak, de a beszédében nem.
Az alkalmazottak figyelték, ahogy dühös megjegyzéseket vált kollégáival, akik megkérdőjelezték feltételezéseit.
Davies a felsővezetői csoport között állt, figyelve a termet.
Látta, hogy azok, akik megerősítésre vágytak, újabb figyelmeztetést kapnak.
Tudta, hogy hacsak nem változik valami, a cég továbbra is elveszíti azokat az embereket, akiknek a legnagyobb szüksége van a képességeihez.
Aznap este Robert egyedül tért vissza a Park Avenue-i penthouse-ba.
Jennifer nem keresett vele.
A lakás továbbra is makulátlan maradt, de nélküle szokatlanul nagynak tűnt.
Töltött magának egy italt, és szobáról szobára sétált.
Amikor újabb kedvezőtlen piaci jelentés érkezett, egy drága üveg skót whiskyt dobott a falnak.
A hang visszhangzott az üres lakásban.
Néhány másodpercig nézte a törött üveget, majd elfordult.
A telefonja a közelben volt.
Újra felhívta Jennifert.
Ezúttal a hívás nem kapcsolódott.
A szám már nem volt elérhető.
Robert a képernyőt bámulta.
Elvesztette a befolyást a feleségére. Kezdett elveszíteni a bizalmát befektetői körében. És most a cégén belül egyre kevésbé tűntek úgy, hogy kérdés nélkül követni őt.
Valakinek, aki az irányítás köré építette az identitását, minden fejlemény újabb fenyegetésnek tűnt.
A rendkívüli igazgatósági ülést Davies Johnson és két másik vezető igazgatótanácsi tag hívta össze.






