A kezei stabilabbak voltak, mint hetek óta.

A következő hónapban a Thorne Dynamics problémái tovább mélyültek.

Az üzleti hírműsorok többször is megvitatták a Croft Capital jelentését. A befektetési elemzők vitatkoztak, hogy a Nexus igazolhatja-e azokat a feltételezéseket, amelyekre a vállalat felépítette az értékelését.

Egy fontos szerződést egy európai logisztikai konglomerátummal határozatlan időre elhalasztottak.

A hivatalos magyarázat a piaci bizonytalanságra utalt.

Robert a késést újabb jeleként tekintette arra, hogy a cégébe vetett bizalom gyengül.

Ahelyett, hogy közvetlenül a problémákat kezelte volna, egyre védekezőbb lett.

Gyanította a hűtlenséget a vezetői körében, és két vezetőt bocsátott el, akik megkérdőjelezték stratégiáját.

Biztonsági ellenőrzéseket rendelt el az irodájában, és a hétköznapi nézeteltéréseket árulás bizonyítékaként kezdte kezelni.

Az a magabiztos férfi, aki egykor energikusította a megbeszéléseket, egyre elkalandozottabb és ingerlékenyebb lett.

Operatív igazgatója, Davies Johnson különösen aggódott.

Davies nyolc évet töltött azzal, hogy segített a Thorne Dynamics nemzetközi vállalkozássá alakításában.

Úgy értette a cég napi működését, ahogy Robert gyakran nem értette.

Robert imádta az új termékeket, a merész bejelentéseket és az ambiciózus növekedési célokat.

Davies aggódott amiatt, hogy a cég képes lesz-e teljesíteni a már feltett kötelezettségeiket.

Egy vezetői ülésen Davies arra biztatta Robertet, hogy közvetlenül foglalkozzon a számviteli kérdésekkel.

“Nyilatkozatot kell kiadnunk, és tisztáznunk kell a tőkehasználati politikánkat. Átláthatónak kell lennünk, hogy megállítsuk a vérzést.”

Robert nyíltan bosszúsan nézett rá.

“Átlátszó? Az átláthatóság gyengeség. Ez beismerés, hogy igazuk van.”

“Nem kell, hogy így legyen.”

“Mi megduplázzuk a dolgokat,” ragaszkodott Roberthez. “Bejelentünk egy új terméket. Még nagyobb növekedést vetítünk előre. Megmutatjuk nekik, hogy nem félünk.”

Davies előrehajolt.

“A előrejelzéseinket már megkérdőjelezik. Ez úgy fog tűnni, mintha figyelmen kívül hagynánk a problémát.”

Robert szemei összeszűkültek.

“Megkérdőjelezed a vezetésemet, Davies?”

“Kérdőjelezem meg a tervet.”

“Mert mostanában sok kételyt látok tőled. Harcosok kellenek, nem aggódók.”

A találkozó megállapodás nélkül ért véget.

Davies aggódóbban tért vissza az irodájába, mint korábban.

Éveket szentelt annak annak, hogy a cég működőképesnek legyen. Most úgy tűnt, hogy az alapítója kész kockáztatni a megmaradt hitelességét, ahelyett, hogy beismerné, hogy a pénzügyi helyzet magyarázatot igényel.

Nem sokkal később névtelen, titkosított e-mailek érkeztek Davies postaládájába.

Az első egy tervezet tartalmazott egy PR-nyilatkozatot, amely lehetséges átalakítási intézkedéseket tárgyalt.

Davies alaposan elolvasta.

A megfogalmazás arra utalt, hogy a vállalat nehézségeiért a működési hatékonysághiányok felelősek.

Mivel az operatív osztály jelentette neki, azonnal felismerte a következményeket.

A második e-mail két nappal később érkezett meg.

Utazási nyilvántartásokat és találkozók részleteit tartalmazták, amelyek arra utaltak, hogy Robert privátban beszélt egy vezetői keresőcéggel a vezérigazgatói jelöltekről.

Davies megnézte a dátumokat.

Több találkozó zajlott, miközben Robert nyilvánosan megnyugtatta, hogy a cégnek szüksége van a vezetésére.

Ezután jött egy harmadik üzenet.

Tartalmazott egy hangfelvételt a Thorne Dynamics korai éveiből.

A felvételen Robert arról beszélt, hogyan lehet úgy szervezni a társalapító távozását, hogy minimalizálja a korábbi partner pénzügyi részvételét.

A beszélgetés mélyen nem volt előnyös.

Davies többször is hallgatott rá.

Nem tudta önállóan meghatározni a felvétel körüli minden körülményt, de a hang egyértelműen Roberté volt.

Az üzenetek úgy tűnt, megerősítették azt a mintát, amit Davies régóta próbált nem beismerteni.

Robert értékelte a hűséget, miközben az neki szolgált.

Amikor valaki kényelmetlenné vált, ez a hűség kevés védelmet nyújtott.

Davies azokra az évekre gondolt, amelyeket későig dolgozott, állandóan utazott, és nehéz döntéseket magyarázott a bízó csapatoknak.

Hitt a cégben.

Még mindig hitt abban, hogy van egy megmentendő vállalkozás.

De már nem hitte, hogy Robert megvédené, ha ehhez hiba beismerése kellene lennie.

Közben Robert egyre instabilabbá vált a nyomás alatt.

Rosszul aludt, és sokat kezdett inni.

Nyilvános megjelenései feszültté váltak.

Egy vállalati szintű értekezleten megpróbálta helyreállítani a morált azzal, hogy a részvény csökkenéséért shorteladókat, újságírókat és féltékeny versenytársakat hibáztatta.

Megígérte az alkalmazottaknak, hogy a Thorne Dynamics erősebb lesz, mint valaha.

A szavai ismerős magabiztosságot mutatkoztak, de a beszédében nem.

Az alkalmazottak figyelték, ahogy dühös megjegyzéseket vált kollégáival, akik megkérdőjelezték feltételezéseit.

Davies a felsővezetői csoport között állt, figyelve a termet.

Látta, hogy azok, akik megerősítésre vágytak, újabb figyelmeztetést kapnak.

Tudta, hogy hacsak nem változik valami, a cég továbbra is elveszíti azokat az embereket, akiknek a legnagyobb szüksége van a képességeihez.

Aznap este Robert egyedül tért vissza a Park Avenue-i penthouse-ba.

Jennifer nem keresett vele.

A lakás továbbra is makulátlan maradt, de nélküle szokatlanul nagynak tűnt.

Töltött magának egy italt, és szobáról szobára sétált.

Amikor újabb kedvezőtlen piaci jelentés érkezett, egy drága üveg skót whiskyt dobott a falnak.

A hang visszhangzott az üres lakásban.

Néhány másodpercig nézte a törött üveget, majd elfordult.

A telefonja a közelben volt.

Újra felhívta Jennifert.

Ezúttal a hívás nem kapcsolódott.

A szám már nem volt elérhető.

Robert a képernyőt bámulta.

Elvesztette a befolyást a feleségére. Kezdett elveszíteni a bizalmát befektetői körében. És most a cégén belül egyre kevésbé tűntek úgy, hogy kérdés nélkül követni őt.

Valakinek, aki az irányítás köré építette az identitását, minden fejlemény újabb fenyegetésnek tűnt.

A rendkívüli igazgatósági ülést Davies Johnson és két másik vezető igazgatótanácsi tag hívta össze.