Leona a liftnél dolgozott, és a családi otthon mögött konyhakertet tartott fenn. A Radkey-k nem olyan emberek voltak, akik új felszerelést vásároltak pusztán azért, mert a régi eszközök kényelmetlenné váltak. Ha egy gépet biztonságosan és megbízhatóan lehetett javítani, akkor megjavították.
Ez részben pénzügy volt, de tapasztalat is. Ültetés és betakarítás során egy leszerelés többe kerülhet, mint maga a cserealkatrész. Egy gép, amely rossz időben áll tétlenül, megzavarhatja a munkát, amely az időjárástól, a munkaerőtől és a szűk szezonális időablaktól függ.
Fern úgy látta, mint a megmunkálást ennek a problémának a gyakorlati megoldása.
A másodéves évében iskola után maradt. Harmadévesen hétfőt is hozzáadott a szokásos bolti idejéhez. A méretei javultak, a beállításai következetesebbek lettek, és elkezdett olyan problémákra számítani, amelyek korábban meglepték.
1989 tavaszára Dwayne legyőzött.
Fern készen állt tanulni valakitől, aki nagyobb tapasztalattal rendelkezik a kereskedelmi gépiparban.
Felhívta Bertram Vosst, aki gépműhelyt üzemeltetett Holdrege-ben, mintegy hatvanegy mérföldre Alma északi részén. Bertram beleegyezett, hogy meglátogatja az iskolát, és megnézi, mit tud Fern csinálni.
Egy szombaton érkezett egy régi teherautóval, amelyet ugyanolyan gondossággal karbantartottak, mint ahogy a gépeihez is tette. Nem adott bonyolult bemutatkozásokat vagy bátorítást. Ehelyett majdnem két órán át nézte, ahogy Fern dolgozik.
Más minőségű acélt hozott, és megkérte, hogy többször vágjon különböző táplálékoknál. Megvizsgálta a méreteket, megfigyelte a kíméleti felületeket, és figyelt arra, hogyan közelíti meg a hibákat.
Fern tudta, hogy felértékelik, bár Bertram sosem tette a délutánt vizsgálatnak. Ha egy mérés nem volt helyes, figyelte, mit csinál ezután.
A végén elmondta az értékelését.
“Jó kezeid vannak,” mondta. “És jobb fejjel.”
Nyári munkát ajánlott fel neki, óránként 4,35 dollárért.
Aznap este vacsorázva Leona megjegyezte, hogy hatvanegy mérföld jelentős út egy olyan embertől, aki ilyen keveset beszél. Milo letette a villát, és a lányára nézett.
“Menj,” mondta.
Fern igen.
Bertram műhelye jóval alkalmasabb volt, mint az iskolai műhely. Tartalmazott egy Monarch esztergát, egy nagyobb LeBlondot és egy Bridgeport térdmalmot, amelyet Bertram két tél alatt újjáépített. A gépeknek eltérő irányítása, kapacitása és szokása volt, de egy fontos tulajdonságuk volt: mindegyiknek megkövetelte, hogy az operátor megértse a munkát, nem pedig csak egy mozgássorozatot követ.
Fern első reggelén Bertram megnyitott egy jegyzetfüzet, amely a Bridgeport malom méréseit tartalmazta az újjáépítés előtt és után. Elmagyarázta, hogyan lehet írott feljegyzéseken nyomon követni az állapotváltozásokat. Ha egy kezelő tudta, mi hibázott már meg, mit cseréltek le, és hogyan működött egy gép utána, a jövőbeli problémák könnyebben felismerhetők voltak.
Fern azonnal Dwayne zöld könyvirai jutottak eszébe.
Bertram megtanította neki, hogyan különbözik a kereskedelmi javítási munkák az osztálytermi gyakorlatoktól. Az iskolában néha újrakezdhette, ha egy gyakorló mű elromlott. Egy működő műhelyben az alkatrész lehet, hogy egy olyan vásárlóé, aki másnap reggel a berendezését akarja használni. Egy hiba drága anyagokat fogyaszthat, késleltetheti a javítást, vagy hibát okozhat a alkatrész beszerelése után.
Megtanulta minden munkát úgy gondolni, mint egy felelősséget, amely túlmutat a gépen.
Azon a nyáron 732,40 dollárt keresett. 41 dollárt költött nagy sebességű acél szerszám üresítőkre és egy élezőkőre, majd a maradék pénzt az Alma State Bank megtakarítási számlájára helyezte.
A végzős évére visszatért az iskolába, tisztább elképzeléssel, mit akar.
Dwayne önálló tanulási időszakot szervezett, így ő továbbra is dolgozhatott a műhelyben. Fern elkezdte katalogizálni a tengely- és csapágyméreteket a gabonaszövetkezet által használt berendezésekből. Négy szombaton kölcsönkért mérőeszközökkel és egy jegyzetfüzettel járt a lifthez, amihez hozzáfért, és a karbantartási nyilvántartásokból másolt információkat.
Nem a feladatokhoz gyűjtötte a méréseket. Egy referenciát épített, amivel úgy hitte, egyszer hasznos lehet.
Amikor 1990 májusában közeledett a diploma, azt feltételezték, hogy folytatja tanulmányait a milfordi műszaki főiskolán. Fern megvolt a tapasztalt gépészek képessége, érdeklődése és ajánlása. Ez természetes következő lépésnek tűnt.
Ehelyett úgy döntött, hogy Almában marad, és egy kis javító vállalkozást alapít.
A döntés kritikákat váltott ki.
Egyesek kevés jövőt láttak abban, hogy egy fiatal nő régi szerszámgépeket használ egy farmi fészerben. Norris Angel, egy öntözött gazda a város déli részén, a szövetkezeti pultnál azt mondta, hogy Milo Radkey okos lánya elpazarolja az esélyeit.
Gordon Stroud hallotta őt.
Nem vitatkozott. Visszatért az irodájába, eszébe jutott a jegyzetfüzet, amit Fern vitt át a liften, és a gondosan feljegyzett mérésekre.
Norris nem látta ezt működni.
Fern eközben már elkezdte összeszerelni a szükséges felszerelést.
Bertram egy kilenc hüvelykes South Bend esztergát 380 dollárért és egy hatxtizenkét Reed felületi csiszolót 220 dollárért ajánlott. Mindkettőt kihasználták, és ő beleegyezett a fizetési megállapodásokba, amiket ő meg tudott fizetni. A South Bend régi volt, de alapvetően megbízható. A daráló több figyelmet igényelt, mert a tengelycsapágyak kopottak.
Fern beleegyezett, hogy mindkettőt megvásárolja.
Milo egy tizennégyxhuszonkét láb széles szakaszt tisztított meg a farm géptárolójának déli végén. Két hétvégén előkészítette a teret, és betonpadlót öntött. Az anyagok és a keverő bérlése 314 dollárba került.
Amikor Fern megpróbálta elismerni, amit tett, Milo azt mondta neki, hogy a fészernek úgyis jobb padlóra volt szüksége.
Megértette a magyarázatot, és hagyta, hogy megtartsa a dolgot.






