Fern értékelte a bókot, de jobban szerette a méréseket és az üzemeltetési eredményt. A tengelynek helyesen kellett működnie a telepítés után. Ez fontosabb volt, mint hogy hogyan nézett ki a munkapuldon.
Így volt.
A Király már elkezdte kiérdemelni helyét az épületben.
1998-ra egy egyszerű fenyőtábla állt a kocsifelhajtó mellett, amely a vállalkozást Radkey Precisionként azonosította Almanában, Nebraskában.
A várólista néha három hétig nyúlt.
A Fern elkezdett tudatosabban fenntartani a gyakori tengelyanyagokat és csapágyméreteket. Tanulmányozta a korábbi munkákat, hogy megállapítsa, mire lesz leginkább szüksége újra.
Készlete értéke körülbelül 430 dollár volt 1998-ban. 2000-re ez az érték 1 200 dollárra emelkedett.
Ennyi anyag tartása aggasztotta. Az acél a használat nélkül állt egy állványon, olyan pénzt jelentett, amit máshol nem költhetett. Mégis ugyanolyan világosan értette az ellenkező problémát.
Egy tökéletesen elkészített rajz nem sokat segített egy gazdanak, ha a megfelelő fémet mégis egy másik városból kellett szállítani.
Az általa épített javító vállalkozásnál a rendelkezésre állás része volt a szolgáltatásnak.
Aztán 2000 szeptemberének egyik délutánján Norris Angel hívás nélkül hajtott be a teleppesre.
Fern felismerte a teherautóját.
Tíz évvel korábban Norris azt mondta, hogy pazarolja a jövőjét, hogy Almában marad, hogy gépgépekkel dolgozzon. Hallotta a megjegyzést, de nem szembesítette őt.
Most a gabonaszállító kocsijának, hogy megjavítsák.
A hátsó tengelyháznak egy repedett peremű volt. Egy másik műhely kétszer hegesztette, de mindkét alkalommal újra kinyílt a repedés.
Amikor Norris megérkezett, Fern éppen a Monarch felett dolgozott.
Látta, hogy az ajtóban áll. Várt, amíg a gép fut, figyelve, ahogy a szerszám egyenletesen mozog a munkadarabon.
Fern nem szakította félbe a vágást, hogy üdvözölje őt.
Amikor befejezte és a gép biztonságban volt, odalépett, és megkérdezte, mire van szüksége.
Norris megmutatta neki a sérült teherautót.
Fern megvizsgálta a repedezett peremet és a korábbi hegesztéseket. A javítások nem kezelték eléggé az eredeti törést körülvevő feszültséggel teli anyagot. A hegesztési szekvencia feszültségeket is eredményezett, amelyek ösztönözhették a repedés újranyílását ismételt terhelés esetén.
Ugyanaz a hegesztés harmadszor ismételése valószínűleg nem volt megbízható megoldás.
Elmagyarázta, hogy a javításhoz más megközelítésre van szükség.
A sérült területet visszagépezte szilárd fémre, megerősítő gyűrűt készített, és a javítást kontrollált sorrendben végezte el.
Az ára 90 dollár lenne.
Norris elfogadta.
Fern csütörtökön fejezte be a munkát, pénteken pedig átvette a teherautót. A betakarítás hátralévő részében további gond nélkül működött.
Amikor Norris visszatért fizetni, ugyanazon az ajtóban nyújtotta át neki a pénzt, ahol ő is várta a figyelmét.
Egyikük sem említette az 1990-es kritikáját.
Fernnek nem kellett emlékeztetnie. Azért hozta el neki a teherautót, mert más javítások meghiúskodtak, és bízott benne, hogy helyesen végzi el a munkát.
A döntése többet mondott, mint egy vonakodó bocsánatkérés.
Fern számára ez a találkozás megerősítette valamit, amit fokozatosan megtanult egy kis közösségben működő vállalkozás működtetéséről. A hírnevet nem a megnyerő érvek építik. Úgy épült, hogy ígéreteket tett, amiket betarthat, rögzítette az eredményeket, és hagyta, hogy a vásárlók döntsenek arról, visszatérnek-e.
2002 tavaszána ez a hírnév a legnagyobb próbatétel előtt állt.
Egy április végi fagy károsította a hidraulikus vezetékeket a kooperatív applikátor gépeken, ami tovább fokozta az amúgy is nehéz karbantartási helyzetet. Ugyanakkor a regionális elosztó hiánya miatt a kerület hét liftjéből három nem működött olyan berendezés, amelyre tavaszi ültetési időszakban szükségük volt.
A javítócsapatok hiányt észleltek a régebbi fúrótornyokon használt hidraulikus hengervég kupakokban.
A gyártó áttervezte az alkatrészt, és megszüntette az eredeti alkatrészszámot. Az újabb kupakok más menetekkel bírtak, és nem fértek a meglévő hengerekhez.
A cég javasolt megoldása az volt, hogy az egész hengerösszeállítást cserélik.
Ez azt jelentené, hogy olyan alkatrészekért kell fizetni, amelyek nagyrészt még használhatók voltak, egyszerűen azért, mert a kis csere kupakokat már nem lehetett külön megvásárolni.
Minden teljes összeszerelés 430 dollárba került.
A körzetnek tizennégy kellett.
Gordon Stroud az alakokat egy jegyzetfüzetre írta az íróasztalán.
Tizennégy gyűlés 430 dolláros összeget hozott 6 020 dollárba.
Az összesített összeg már így is nehéz volt azoknak a szövetkezeteknek, akik már kezelték a rutin felszerelési költségeket. A szállítási menetrend rontotta a helyzetet.
A gyűlések megérkezése körülbelül négy hétbe telt.
Az ültetési munkát körülbelül három percen belül kellett befejezni.
Még ha a szövetkezet jóváhagyta is a költséget, kifizette a számlát, és várta a szállítást, a berendezés nem lehet, hogy elérhető lenne, amikor szükség van rá.
Gordon a figurákra nézett, és visszagondolt arra a csigára, amely tizenegy napig tétlenül állt az 1980-as években.
Emlékezett arra a tinédzserre, aki kölcsönkért mérőkkel jött a lifthez, kérdéseket tett fel és feljegyezte a tengely méreteit, mert meg akarta tanulni alkatrészeket gyártani.
Az a tinédzser most már egy működő gépműhelyt vezetett, olyan felszereléssel, amely jóval túlmutatott az iskolai gyakorlómunkákon, amiket korábban készített a gyakorló munkákkal.
Gordon hétfőn felhívta Fernt.
Elmagyarázta a problémát, a gyártó cserejavaslatát, és a közelgő ültetési határidőt.
Fern figyelmesen hallgatott, de nem ígért semmit azonnal.
Látnia kellett az eredeti kupakot és a hengert, amihez hozzá került.
Gordon mindkettőt hozta el aznap délután.






